Niektorý deň som si spomenula, že deťom asi v novembri vyprší platnosť pasu. Tak som to išla čeknúť a riadne som sa prekvapila. Ich víza boli platné iba do začiatku augusta, takže sú "overstay". Hneď som nabehla na cudzineckú políciu (alias Immigration New Zealand popri Ministerstva práce). Kto ma pozná zo študentských čias, vie, že na cudzineckej sme presedeli nemálo hodín na Slovensku. A pravdu povediac vždy som mala taký pocit, ako keby som urobila niečo zlé. Tak som teda aj tu išla s maličkou dušičkou, ale na moje veľké prekvapenie nebol žiadny nával ľudí, dve slečny pri stole boli veľmi milé a ochotné. Dokonca som nedostala vynadané ani kvôli trojtýždňovému meškaniu (teda po vypršaní víz, nerátajúc asi mesiac pred ním, kým by sa to vybavilo). Pokojne mi vysvetlili, že síce naozaj meškáme, ale preukazujeme dobrú vôľu (!) a svoj záujem tým, že to teraz riešime a podobne. Takže som napísala sprievodný list a poprosila so ich, nech počkajú na nové pasy detí a až potom nech zalepia nové povolenia. Celkovo som teda mala celkom dobrý zážitok, dokonca aj deti sa správali civilizovane, čo teda v poslednej dobe v Rubenovom prípade hraničí so zázrakom.
No ale na ceste domov v autobuse sedeli dvaja Maďari, tak sa im reku prihovorím. Aj sme ich potom dobehli, ale ako náhle zistili, že sme tiež Maďari, normálne zrýchlili a zdrhli. Bolo to dosť divné. Čo už...
No ale na ceste domov v autobuse sedeli dvaja Maďari, tak sa im reku prihovorím. Aj sme ich potom dobehli, ale ako náhle zistili, že sme tiež Maďari, normálne zrýchlili a zdrhli. Bolo to dosť divné. Čo už...
# # #
Egy pár napja eszembe jutott, hogy le kéne ellenőriznem, mikor jár le a gyerekek útlevele. Hát jól emlékeztem, hogy csak novemberben, úgyhogy azzal még éppen időben lennénk. Csakhogy a vízumuk három hónappal hamarabb jár le. Augusztus elején. Hát, ezzel már nem nagyon álltunk jól. Berobogtam az bevándorlási hivatalba és két különböző irodaszemélytől megegyező választ kaptam: benyújtani új kérelmet kísérőlevéllel, amiben mindent elmesélek. Nem volt dorgálás, sem fenyegetőzés, mint amiben részem volt korábban diákéveimben Szlovákiában, de sokaknak Magyarországon is. Egyébként ma a beadásnál még egy (immáron harmadik) személynél próbálkoztam, "hátha rajta kapom őket" alapon, de ezúttal is kedvesen ugyanazt tanácsolta az ember. Sőt, amin jót mulattam, még meg is dicsért, hogy beadjuk és nem várunk hónapokig, vagy amíg pl meg nem kapjuk az új útleveleket.
Hazaúton viszont meglepő élményben volt részünk. A buszon együtt utaztunk egy magyar párral és mikor a leszállás után hallották, hogy magyarul beszélünk, szaporára fogták és rötyögve gyorsan letértek. Hát ilyenben sem volt még részünk.
Hazaúton viszont meglepő élményben volt részünk. A buszon együtt utaztunk egy magyar párral és mikor a leszállás után hallották, hogy magyarul beszélünk, szaporára fogták és rötyögve gyorsan letértek. Hát ilyenben sem volt még részünk.
