Ľudia moji, neuveríte, koho sme stretli cez víkend. Už druhý deň pršalo, a nám sa vôbec nechcelo von, ale deti boli také nijaké, tak sme sa rozhodli, že ich zoberieme do obchoďáku, kde majú aj ihrisko. Dorazili sme tam dosť neskoro, skoro pred zatváraním. Okrem nás sa tam hrala iba jedna rodina. Samir najskôr nechcel ani veriť svojim ušiam: ľubozvučná čeština a slovenčina. Mladá rodinka s deťmi vo veku našich detí a čo je úplný gól - tiež sú veriaci. Tak takéto prekvapenie sme naozaj potrebovali. Už sa vopred tešíme pokračovaniu, spoločným výletom, alebo spoločnej hre detí. Toni bola celá nadšená, aj keď zo začiatku moc nechápala, prečo nemá po anglicky hovoriť, keď sme do nej doteraz stále hustili, že sa s deckami má rozprávať po anglicky. :)

V nedeľu sme potom mali hostí na obed, našu pomocnú kazateľku a jej "chalana". Okruh priateľov sa nám teda pomaly, ale isto rozširuje.

Oprostite mi, dragi Hrvati, ali nisam imala vremena završiti jučer post i naravno hrvatska verzija mi traje najduže ;) Dugo se nismo javljali, nikakve slike itd, je li? Razloga ima, i previše.

Mama je oboljela, morala se vratiti u Mađarsku na operaciju. Znači, opet nemamo babysittericu, nema kina, nema šetnje, nema zabave subotu naveće sa prijateljima. Nije trajalo dugo, ali osjećali smo se opet mladi. Sada su se i djeca oboljela, tako da nemogu ni raditi. Dobro, dosta je kukanja.

U subotu smo imali goste, kupili smo roštilj i dobro se napapali. Oni imaju curicu u godinama Antonije, klinka isto priča engleski na njezinoj razini. Bile su slatke. Slikali smo manje-više samo jelo i piće :)


Ime a marinalt husik es egy kis nedu - Ukazka z namarinovaneho masa a pivka (pijeme tu Budvara, originalneho!)






Kad će već jednom proći zima i ove dosadne kiše, konačno ćemo moći putovati, pa vam malo pokazati ljepote ove zemlje. Prvi cilj nam je grad Rotorua, geotermalno, vulkansko maorsko područje... Zvuči zanimljivo? Onda nas neprestanite čitati...

Pozdrav všetkým!

Trošku sme sa stratili, že? Teraz by som mohla vymenovať tisícky dôvodov, ale v podstate ide o to, že som jednoducho nemala silu a žiadnu inšpiráciu.
Mama nám vážne ochorela, a preto musela predčasne odcestovať domov. Síce jej prítomnosť tiež moc neprospel blogu, pretože som väčšinu času strávila písaním a štúdiom.

Ale zato sa dejú aj pozitívne veci. V sobotu sme oficiálne zahájili grilovú sezónu s kamarátmi z Brazílie. Ich dcéra je v Toninom veku a ich angličtina je tiež približne na rovnakej úrovni. Super sa spolu pohrali, Ruben ich naháňal, dokonca majú aj rovnaký temperament, tak sme občas nepočuli vlastného slova :)

V nasledujúcich týždňoch nás čaká Emmaus, takže sme si nič nenaplánovali, ale potom sa chystáme do Rotoruy. Do októbra by sa malo aj počasie polepšiť, takže konečne niečo uvidíme z povestných krás Nového Zélandu...

Üdv mindenkinek!

Az utóbbi időben egy kicsit elhallgattunk, aminek több oka is volt. Anyu lebetegedett, haza kellett mennie. Mondjuk, amíg itt volt, szintén nem írtam túl sűrűn. Akkor meg a kutatás miatt. Szóval nem is fogok kertelni, kicsit megcsappant az inspiráció, merthogy a szürke hétköznapokról nem fogunk írni - ez nem az a fajta blog -, kirándulni, csodálatos helyeket látni pedig most nincs módunkban. Se idő, se időjárás nem engedi. Na de majd a nzáron - ami remélhetőleg mihamarabb beköszönt.

De azért nem megy olyan rosszul a sorunk. Szombaton megnyitottuk a grillszezont a brazil barátainkkal. A lányuk annyi idős, mint a miénk, es az angolja is kb ott mozog, ahol a Tonié. Szóval jól elvoltak, néha egy szavunkat sem hallottuk tőlük.

A jövő hónapban megyünk az Emmausra, de utána végre eljutunk vmilyen szép tájra is. Rotoruát tervezzük. Úgyhogy ha minden igaz, végre látunk is valamit e mesés országból. Na nem mintha a mindennapi panoráma a Harbour Bridge-ről nem lenne szép... :)