One Tree Hill

nove fotky na picase

nove slike na picasi

uj kepek a picasan

V poslednej dobe žijeme natoľko každodenným životom, že ani nemáme o čom písať. Nedeje sa nič zvláštneho.
Ale keď si lepšie rozmyslím, dennodenne sa stretávame niečim, čo sa od našich doterajších domovov dosť líši. Súvisí to so životným štýlom. Oni totiž cez týždeň hneď po robote idú domov. Nejde sa na nákupy, ani do kaviarní. Jedine vo štvrtok majú aj takéto podniky i obchodné domy otvorené dlhšie, asi tak do á večer.
Keď poobede idem pre deti do škôlky, už im nemôžem kúpiť cestou nejaké pečivo. Musím na to myslieť vopred a cestou do škôlky im kúpiť aj jedlo na cestu domov. Nieže by to bol problém, len je to iné ako sme boli zvyknuté doteraz. Na druhej strane ani nemôžeme vysedávať po kaviarniach poobede, veď máme deti.
V každom prípade je to zaujímavá skúsenosť v prostredí, o ktorom sme si zo začiatku mysleli, že sa až tak od našej kultúry nelíši, ale to je pravda iba na povrchu. S odstupom času si všímame čoraz zaujímavejšie veci...

Az utóbbi időben annyira szürke hétköznapokat élünk, hogy nem-igen van miről írnunk. Egyvalami azonban tudatosodott bennem a minap (nem mintha rögtön az elején nem hívták volna fel rá a figyelmem), hogy a kiwi életforma bizonyos dolgokban eléggé eltér a mi szokásainktól. Például ők munka után többnyire rögtön hazamennek. Nincs az a "bemegyek még a városba sétálni, vásárolgatni, kávézni". Samirék munkahelyén a munka utáni sörözés a fél év alatt egyszer esett meg, az is a kollégája búcsúzkodása alkalmából.
Ha a gyerekeknek akarok vinni a hazaútra oviból valami péksüteményt, akkor erre még délelőtt gondolnom kell, mert az úton levő kajáldák 3 körül már mind bezárnak. Ez persze nem gond, bele lehet szokni, meghát úgysem tudnánk kávéházakban ücsörögni a gyerekek miatt. Csak meglepő, hogy a fél évvel ezelőtti benyomásaink lassan kezdenek átalakulni, ahogy a felszínről egyre mélyebbre látunk.

Neko vrijeme se ništa posebno nedešava, nemamo ni teme na blog.
Što je ipak zanimlivo je tošti kiwiji poslje posla obično idu kući. Samo četvrtkom su veće shoping centrovi otvoreni (uh, to vjerojatno nije baš pravo hrvatski). Nema šetnje u gradu, kavice u kafićima. Kad bi išla pokupiti djecu u vrtiću (oko 5), morala bi kupiti nešto u pekari već prije ručka, jer oko 3 večina već neradi. Nije to opet toliko važno, inače ne bi ni mogli sedjeti u kafićima zbog djece, samo je to uistinu drugačiji lifestyle. U mnogim stvarima su jako opušteni, ali ova stvar kafića i relaxa u gradu je nekako europsko. Na početku se sve činilo gotovo isto kao i kod kuće (mislim u gro planu), sada već vidimo puno više razlika.

Novozélandská zima - Az újzélandi tél

Nuž priatelia, ako sa to dalo očakávať, pri počúvaní vašich sťažností na neznesiteľné horká nám bude stále viac zima. A stalo sa tak. Aj keď Auckland je dosť teplý, ani v noci neklesne teplota (aspoň zatiaľ) ani blízko nuly, na Novom Zélande je prosím pekne zima. A to znamená dve veci: dážď a vietor. Denne je v priemere 12 stupňov, ale aj na oficiálnej stránke meteorologickej služby majú označenú reálnu teplotu, a teplotu "feels like", teda ako sa to ľuďom zdá. Keď toto píšem, vlhkosť vzduchu je 84 percent, ale mali sme už aj dobre nad 90.

Ozajstnú zimu typu Strednej Európy majú však na južnom ostrove. Mama cestovala z Tokia najskôr dolu do Christchurchu (juh južného ostr.) a potom na sever do Aucklandu. Rozprávala nám o krásnych reťazoch zasnežených hôr (Južné Alpy), vôbec netušila kade to ide. v podstate videla to, čo my ešte určite dlho neuvidíme. Ale raz určite. Aby som to skrátila, dolu na juhu je riadna kosa, sneh atď., ale aspoň nemajú tak vlhko ako my.

Bárkivel beszélünk otthonról, mindenki a borzasztó melegről beszél. Ugyan felkészültünk rá, hogy a kánikula beszámolók terjedésével arányosan a mi telünk is egyre rosszabb lesz, most elérkezett az idő, hogy szóljunk róla egy pár szót.
Eddig az úgynevezett tél inkább tavasznak vagy ősznek tűnt. Hideg nem nagyon volt, kellemes 15-2o fok volt, csakhát a nagyon magas pártartalom miatt sokkal kevesebbnek érzi az ember (most éppen csak 84%, de volt már 9o felett is), amit a meteorológiai szolgálat úgy jelez, hogy ennyi a reális hőmérséklet, és ennyinek érzed. Az eső ha esik, akkor nem tudja mikor kell abbahagyni, úgyhogy a minap a kertünk már-már úszómedencének is beillett volna. Szóval ezt is szokni kell, mint az itteni vírusokat pl, merthogy hiába figyelmeztettek, hiába vitaminoztunk, állandóan van valami bajunk. Nem vészes, de azért kellemetlen.
Na de hogy még a témaával kapcsolatban írjak mást is, a déli szigeten azért rendes telük van (legalábbis az információim szerint). Anyu Tokióból Christchurch-ön keresztül jött Aucklanbe. Mi nem tudtuk, de csak mondta, hogy hóval borított hegyláncokat látott, csodaszép vidékeket. Remélhetőleg egyszer mi is megnézzük.

Već tjednima slušamo kako vam je vruće. Znali smo da čim vama dođe ljeto, nama će doći zima. I zima je uistinu došla. Ali srećom je prosječno oko 15 stupnjeva ali ybog vlažnosti zraka se osjeti kao 12. Na stranici meteorološke institucije pišu uvijek realnu i "feels like" temperaturu. Inače ako počne padati, nikako ne zna prestati. Dvorište nam je kao bazen.
Na južnome otoku je inače "normalna" zima, kao što smo se naviknuli u Europi. Mama nam je doputovala preko Tokija i južnog otoka. Vidjela je prekrasne bijele brdove (Južne Alpe). Jednoga dana ćemo i mi otići i pogledati južni otok. kažu da je puno ljepši od sjevernog otoka.

Turisti - Turisták

Dlho nám to trvalo, kým sme sa dostali do fázy turistov. V podstate sme čakali na nejakú návštevu, aby sme mali kvôli komu a ským prezrieť pamätihodnosti mesta. Keďže prišiel víkend, dnes sme sa vybrali na "najaucklandskejšie" miesto, na Sky Tower. Táto veža je akýmsi trade markom mesta, najvyššia stavba južnej hemisféry, ktorá meria okolo 340 m. Bežné výhľadkové poschodie je na 186 m (dospelí za 25 dol., študenti za 15, deti do 5 rokov zadarmo), ešte vyššie sa dá ísť na 320 m, na tzv. Sky Deck (čo stojí ďalších 5 dolárov). Výhľad na mesto je krásny, dokonca majú aj kaviareň, presne ako na Bystrici v Bratislave (hihi).

Mesto sme si prezreli teda z vtáčej perspektívy, mame poukazovali kde pracujeme, študujeme, jej dojmy sú zatiaľ vo fáze spracovania... Fotky máme všelijaké, sem sa ani nezmestia všetky, takže si ich budete môcť pozrieť na picase (ako vždy).

Elég sokáig tartott, de végre mi is turistáskodtunk ma egy kicsit. Mivel anyu itt van 2,5 hónapra, vele elmegyünk mindenhova, ahova Aucklandben mindenképp el kell menni. Elsőként a Sky Towerhez vittük el. Csak összefoglalóként ez a déli félteke legmagasabb építménye a maga 34o méterével. A kilátó első része 186 m (felnőtt jegy 25 dol., diák 15, gyerekek 5 évig ingyen), akinek ez nem elég, az további 3 dollárért felmehet 32o méterre (Sky Deck). A kilátás nagyon szép volt, kávéztunk is, szóval jó kis délutánunk volt. Anyunak megmutattuk, hol dolgozunk, tanulunk, óvodázunk, úgyhogy mostmár képben van. (további képek a picasaweben)

Dugo nam je trajalo, ali danas smo konačno bili turisti. Do sada u stvari ništa ni smo vidjeli od grada, čekali smo mamu, pa sad možemo proći sve zajedno. Danas smo imali u planu Sky Tower, najvišu zgradu na južnoj hemisferi, sa 340 m. Prvi kat panorame je na 186 m i košta 25 dol., tko hoće vidjeti još više, može otići na 320 m za još 3 dolara. Pogledali smo grad sz druge perspektive, pokazali mami gdje radimo, učimo, gdje je vrtić, i popili finu kavicu. Ove slike su samo uvod, ostatak možete pogledati na picasawebu.

kilátás keleten a központra, kikötőre és a Rangitotora, a kialudt vulkánra

Výhľad na východ: centrum, prístav a Rangitoto, vyhasnutý vulkán

Pogled na istok: centar, luka i Rangitoto, ugasli vulkan

bunjee jumping (Sky Tower, 32o m)

HAPPY BIRTHDAY ANTONIJA!

Tegnap ünnepeltük Toni 4. szülinapját. Jó sokan eljöttek, a gyerekek jót játszottak, mi jót dumcsiztunk. Voltak itt magyarok, brazilok, horvátok, szóval jó kis vegyes társaság. Alig várjuk Ruben újabb szülinapját, hogy újra együtt bulizhassunk.

Včera sme oslavovali Tonine štvrté narodeniny. Mali sme tu dobre pestrú zostavu: dve Maďarky, štyri Brazilčanky, jednu chorvátsku rodinu. Bolo nám super, decká sa perfektne hrali svojim miš-maš jazykom. Ledva čakáme Rubenove ďalšie narodky, nech sa znovu zídeme pri torte.

Jučer smo slavili četvrti rođendan Antonije. Došli su nam prijatelji sa svojom djecom - mađari, brazilci i hrvati. Bilo je super, djeca su uživala. Jedva čekamo Rubenov sljedeći ročkas, da opet slavimo zajedno uz tortu.

Jeden krasny den - egy szep nap

Dnes sme po dlhšom čase mali celkom pekný deň. Nemyslím na počasie, lebo takmer každý deň leje ako z krhla. Nejako sa nám darilo. Za rekordný čas sme vybavili poistenie pre celú rodinu (doteraz som bola poistená vraj iba ja) vďaka ochoty úradníčky.
Napriek dažďu sme na čas stihli aj do nemocnice. Boli sme síce objednaní na kontrolu Toninej kľúčnej kosti až na koniec júla. Dnes ráno mi však zavolali z nemocnice, že si to rozmysleli a neradi by to odďaľovali. Mali sme teda prísť dnes. A vďaka Bohu všetko je ok. Nemusí nosiť už ani šatku, ktorá jej doteraz fixovala rameno. Lekár vravel, že to zarastie bez problémov a nech sa nedáme vystrašiť historkami, ako sa po takomto zlome nemôže športovať a podobne. Veľmi som bola vďačná za jeho slová, úplne ma upokojil. Iba dodávam, že je z USA a nedávno sa prisťahoval do Aucklandu. Neviem, prečo, ale som sa tešila, že nás ošetroval Američan a nie Kiwi. Nič v zlom.
Detská nemocnica Starship v Aucklande bola pre nás prekrásna skúsenosť. Vnútro si predstavte ako atrium. Každý výťah, každé poschodie je inej farby. Na prízemí átria je ihrisko a interiér je v znamení novozélandských pralesov. Neuveriteľné. Po dobrej správe a oslobodenej ruky sa Tonika hrala tak nadšene, že som sa obávala, či za chvíľu nemusíme na sádrovanie. :)

Na ceste domov sme ešte k tomu stihli Sunnynook express, ktorý nás z centra za pol hodinu zobral domov a zastávku má hneď pred domom.

Bol to prekrásny deň...

Ma szép napunk volt. Na nem mintha nem esett volna az eső, merthogy itt mintha monszun lenne. csak valahogy fél nap alatt sikerült elintézni sokmindent.

Reggel felhívtak a Starship gyermekkórházból, hogy mégis menjünk be minél hamarabb (merthogy ők július 23-ra hívtak be először), mondjuk ma. Hát mentünk is rögtön. Előtte még az egyetemen el kellett intéznem a biztosítésunk utolsó vonásait, a busz rögtön jött, minden szuperül időzítve.
A röntgen után doki, aki amerikai. Nem mintha a kiwi nem lett volna jó, csak valahogy örültem a hozzáállásának. Megnyugtatott, hogy minden rendben, Toni kulcscsontja ugyan törött, de valóban meg fog gyorsan gyógyulni. Már a kendővel sem kell rögzíteni. Toni a fellegekben járt. Ezek után a kórház belsejébe mentünk, mert fura zajt hallottunk (és hát a kávézó is arra volt, hihi). Hát nem semmi. A középpontban egy átrium van, minden emelet, minden egyes lift más színű. A földszinten beltéri játszótér, amin Toni olyan hévvel robogott, hogy attól féltem, megyünk rögtön a gipszelőbe. a falak az újzélandi esőerdőket ábrázolják (elég élethűen), farönkök, nagy szikladarabok stb. Élveztük.

A ráadás: hazafelé elcsíptük a Sunnynook expresst, ami félóra alatt hazahozott minket még a dugó előtt.
Egyszóval ez egy jól sikerült nap volt...

Kasnimo sa hrvatskom verzijom, sorry. Imali smo prekrasan da. Ne zbog vremena, to vam je koma. Već nekoliko dana kiša, kiša i opet kiša. Zatšo onda prekrasan dan? Zvali su nas iz dječje bolnice, da bi ipak pogledali Toni a to što prije. Super. Krenuli smo. Putem smo stigli uplatiti osiguranje na faksu, nismo morali previše čekati autobus (po kiši) i pronašli smo odjel i u bolnici.

Ta vam je inače fenomenalna. Djeca su uživala - tobogani, džungla, pravi raj za djecu. Napravili su novu rtg sliku, ali doktor kaže da će biti u redu. Nemoramo više ni fixirati njezinu ruku. Ali najbolje je da već komunicira engleski, i lječniku je sama odgovarala.

Na kraju putem kući smo uhvatili express, koji nas je izbacio ispred kuće. Tomu ja kažem prekrasan dan...

Moje Zagorke i Zagorci

...nije za pohvalu, ali prijasnji prijevod Slovackog je bio moj prvi edit naseg bloga...izgleda da mi je krenulo...
Kod mene je 12:30 am, moji svi spavaju, na(u) usima su mi slusalice i pogodite koja pjesma.....nije "RAVNICA" vec "SUZA ZA ZAGORSKE BREGE".... nadam se, da nisam uvrijedio svoje Slavonce...(Ravnica je stalno u srcu, rakija u krvi, a suza u oku), a cemu uopce uvreda, ako je ima, pa sve je to nasa(moja) domovina. Imam nekoliko Zagorki i Zagoraca, koji su mi prirasli srcu(a Ankina bucnica, purica s mlincima itd. - nepcu....upravo sam razgovarao sa mojim "zagorcem" kumom(sto ti je zena to si i ti kume...rekao netko....egeszsegedre!)) i na koje me ova pjesma podsjeca(Ivek, Stef, Dudo, Franc...gemisti...uhhhhhhhhhh). Posebno mislim na nasu kumu, Sanja, zelim ti brz, bezbolan i potpun oporavak............i puno perja u dvoristu :-)))
Oni upuceniji i sa slicnim iskustvima(mislim na kumove Slavonce) znaju da me "puca" NOSTALGIJA. Proslo je vise od tri mjeseca, a ja nisam bio u svom Jelisavcu. To mi se jos nije dogodilo u ovih... skoro 13 godina, a proci ce jos mjeseci, dok budem hodao svojim sokakom.
Cudna je bolest, ta nostalgija. Ne postoji objasnjenje mehanizma, koji je pokrece. Ne postoji niti stvaranje otpornosti(imuniteta). Jednostavno...nema lijeka. Znam, iz iskustva, za par "analgetika", koji pomazu, ali imaju kratkotrajan ucinak. Za one koji nisu naviknuti, mogu imati teske posljedice(nuspojave) na centru za ravnotezu, probavni sustav i glavu(trajanje: dva do tri dana), kod tezih slucajeva i smanjenje sposobnosti govora, spojeno sa smanjenom sposobnoscu upravljanja bilo kojeg prometala sa motorom ili bez motora(trajanje: nekoliko sati prije spavanja). Ako koristite "analgetike" renomiranih i provjerenih proizvodjaca(mijesanje nije preporucljivo, osim u koktelu od strane profesionalca) nuspojave se eksponencijalno smanjuju i regeneracija organizma je brza. Preporucljivo je peroralno konzumiranje, po mogucnosti u drustvu blisk(kih)e Vam osob(a)e, slicnih ili jednakih tegoba.
Najucinkovitiji i najzdraviji lijek, cesto najteze dostupan u vrijeme pojave i trajanja nostalgije, je HUMOR. Na moju veliku radost, ima ga i ovdje "na kraju svijeta".
Mnogi, koji nas poznajete, mozda mislite, da smo se naviknuli na odvojenost od rodnog kraja, obitelji, prijatelja, od Vas...mnogi mozda upravo sada mislite...pa sami su si krivi, zasto su otisli, a sada plac(e)u...mozda sada ocekujete moj odgovor na ovakva i slicna pitanja...mozda ocekujete da cu promjeniti Vase misljenje(pozitivno ili negativno).....necete dobiti odgovor i necu pokusati mijenjati Vas...bez obzira sta mislili, ako nas zaista poznajete, onda znate da Vas volimo i da Vas nikada necemo zaboraviti.

SK