Dr

Mnohí sa pýtate, ako mi ide práca, tak využívam túto možnosť, aby som odpovedala všetkým dlhšie, než "dobre".
Koncom februára mi končí provizórny rok, čo je ustanovizeň sama za seba. Ide v podstate o prvý ročník doktorandského štúdia, ale tu majú tendenciu všetko nazvať honosne, všetko napúdrovať, aby to vyzeralo desne komplikované. Takže o čo ide: za prvý rok treba dosiahnuť určité veci, ako projekt disertácie (Research Proposal), prehľad odbornej literatúry (Literature Review), jednu kapitolu v uspokojivom stave (o tomto majú samozrejme všetci trochu inú predstavu), a prezentáciu na jednom doktorandskom seminári na svojej fakulte. Okrem toho treba vyplniť formulár spolu s vedúcou (-imi) práce, vedúcou fakulty, vzájomne si to prečítame a prediskutujeme, či všetci so všetkým súhlasíme, či je všetko fair a pod. Potom to pošleme na Oddelenie postgraduálneho štúdia a tam mi predĺžia (alebo nie :)) registráciu a stanem sa de facto doktorandom univerzity. Takže to ma teraz čaká. Dnes sme si prediskutovali s vedúcou, ako ďalej, vraj je so mnou spokojná a že idem do dobrého smeru.
Z predpísaných cieľov som dosiahla všetko, treba ešte doleštiť tú kapitolu, nech sa k tomu už nemusím príliš veľa vracať. Takto teda stojím, priatelia. Ďakujem za modlitby, myslite aj naďalej na nás. Ruben čoskoro začína škôlku, takže môžem pridať trochu na tempe.

# # #

Mnogi ste pitali kako mi ide studij. Večinom samo kažem "dobro", jer bi bilo doista dugo objasniti, šta i kako. Sada ću pokušati objasniti, kako to sve ide i gdje sam ja u svemu tom.

Krajem veljače mi završi provizorna godina. Je to u stvari prva godina doktorskog studija, nakon čega moramo napraviti evaluaciju i reći šta sam postignula, kuda idem i kako. Tri osobe, uključujući mene, ćemo ispuniti dugi formular i reći svoje mišljenje. Onda ćemo sjesti i pročitati šta su napisali drugi i razgovarati, objašnjati itd. Ako je sve ok, poslat ćemo istituciji za postgradualni studij sveučilišta. Oni će mi produžiti (bar se nadam) registraciju i postat ću regularnim doktorandom University of Auckland.
U prvoj godini inače treba postignuti neke ciljeve: napisati projekat disertacije, pregled stručnoj literaturi, završiti jedno poglavlje (u stvari to je već trečina disertacije). Sve ovo već imam, stvari idu po planu. Ruben će se uskoro pridružiti Toni u vrtiću, i ja ću imati puno više vremena za rad.

# # #

Sokan kérdezitek, hogy megy a suli, hol tartok. Végre rávettem magam, hogy írjak erről is.
Szóval a menetrend a következő: az első év átmeneti (Provisional Year), ezalatt kell elérni bizonyos előírt célokat. Ez többnyire a disszertáció projektjét (Research Proposal), a szakirodalom áttekintését (Literature Review), egy fejezet "kielégítő állapotban" (amit sokféleképpen lehet ugye értelmezni) és egy doktori szemináriumon való felszólalás. Ünnepélyesen kijelenthetem, hogy mindez tulajdonképpen már a tarsolyomban van, persze polírozásból sosem elég, úgyhogy az elkövetkező pár napban elszöszmötölök rajtuk még egy kicsit a biztonság kedvéért. Miután bemutatom a paksamétámat, a témavezető, a tanszékvezető és jómagam kitöltünk egy hosszú nyomtatványt, aholis mindenki kifejti, hogy látja a dolgokat, mennyire elégedett. Aztán ezt felolvassuk, hogy a másik is tudjon róla. Akinek vmi nem tetszik, megjegyezheti, vitatkozunk egy sort (persze csak "politically correct" módon), aztán aláírjuk és átküldkük a posztgraduális központba, ahol mindezek alapján meghosszabbítják a regisztrációmat (legalábbis remélem), így rendes doktorandusszá válok.
Tehát most vagyok a polírozás és vitatkozós stádium előcsarnokában. Remélhetőleg ez lezajlik február végéig és továbbléphetek.

Plaze, parky a oslavy - Parkovi, plaza i rodendani - Parkok, partok es szulinapok

Uz ste sa viaceri pytali na tieto temy. Hodnotit to je dost subjektivna vec, ale takto to vidime my:

K moru: my sme tak trocha streleni, pretoze prave more pre nas je Jadran. Ciste, pekne, tu a tam aj teple. Tu ale mame ocean, na zapade mesta uplne otvoreny a dost nebezpecny kvoli vlnam a podmorskym prudom - aj tak tam chodia najviac surferi. My byvame blizsie k vychodnemu pobreziu mesta, co je plne zalivov (rozumej, trochu teplejsia voda, menej vlnovite, ale desne fuka vietor.) takze nemozem povedat, ze by sme boli v kuse nasackovani na plazi. Moc ani nie. Ruben odmieta chodit v piesku, pre Toni je voda dost chladna, vietor je vacsinou neprijemny - takze sme sa zoradili: aj my chodime na plaze najskor kvoli 'social networking'. tu totiz narodeniny, nedelne poobedia a pod. travia rodiny v parkoch.

Parky su vacsinou pri vode, a nie su klasicke nase parky s chodnikmi a tu a tam nejaka ta lavicka. su to obrovske travnate plochy, pri mori aj s budovanymi grilmi, aby ludia mohli ugrilovat aj svoj obed. Nabehnu s plynovou onou (netusim ako sa to vola, bombou, ci jak), napoja na verejny grill a ides. A na trave sa hraju vselikake hry a sport, pod cim sa tu zvacsa rozumie rugby. No o tom teraz nenapisem, radsej. Fotky ste o tom mohli vidiet na Picase z cias, ked sme len prisli a byvali sme u tety Hazel na Whangaparao-i.

Boli sme uz na jednych narodeninach v parku, ale pre Rubena zorganizujeme predsa doma. Volajako nam to pripada osobnejsie v domacom prostredi. Z tych narodenin si pamatam iba to, ze niekto z rodicov sa stale vypytoval na svoje dieta, ktore zmizlo. Proste sme ich nahanali, osetrovali po urazoch a tak. Bola zabava. Takze my to budeme mat doma. Aspon vieme, kde mame krabicku s prvou pomocou ;)

Este k moru - zralokov tu nemame (z hore uvedenych dovodov a vdaka pristavu asi). Ale asi pred tdvoma tyzdnami som pocula v spravach o nejakych chalanov, ktori pod vodou odfotili 'krasnych' zralokov, a to dost z blizka. Maju nervy, chlapci. Bolo to v Bay of Islands, asi 300km severne od Aucklandu. Na druhej strane mame tu delfinov, a to dost, staci si 'len' zaplatit na vylet lodou.

Inak tento vikend sme mali Gulas Party s cesko-slovenskym klubom, kde sme sa aj my angazovali s varenim - predsa treba im ukazat, aky je poriadny, originalny madarsky gulas :)
Ten dalsi vikend zas je vyrocie Aucklandu, Auckland Anniversary Weekend, kde bude mnozstvo programov v centralnom pristave, ohnostroj, trhy atd takze budeme mat o program postarane. A aj o fotky.

# # #

Puno vas je već pitao kakve su ovdje plaže, parkovi, rođendani, šta radimo u slobodnom vremenu. Evo naši odgovori - iako prilično subjektivni:

More. Za na s more je Jadran i to je to. Nikako se nemožemo ugurati u ocean. Nije ni previše čist, dosta je valovit i hladan. Na zapadnoj obali grada su crne plaže (sa crnim pjeskom), valovito more, ali prekrasne uvale. Surferski raj. Planiramo otići konačno i mi, ali uvjek se nađe nešto drugo. Mi živimo na sjevero-istoku grada. Tu je more manje valovito, pjesak nije crni, ali puno više se ljudi kupaju, pogotovo sa djecom. Sve u svemu neidemo često na plažu, jer vjetar je jak, sunce prejako, Ruben mrzi pjesak... Znači na plažu idemo više s drugim razlogom - druženje, rođendani (da!) itd. Puno ljudi putuje čak iz južnih djelova grada (znači i 50 km) svaku nedelju napr. na Long Bay (slike su na picasi, link desno), imaju sa sobom roštilj, plinsku bocu, šator, mrežu za odbojku, rugby itd i cjela familja provede dan na plaži.

Isto se radi u parkovima. Oni vam nisu baš slične našim parkovima. Nema staze, samo par mjesta na piknik (stol). Samo trava posvuda. Preko vikenda ali nije uopće pusto, jer obitelji, klubovi, ckve, i tko zna još kakve grupe ljudi dolaze u park, aranžiraju svoje stolove, piknik, roštilj, mreže i sve drugo, što sam popisala prije - i provode dan u parku. Na mnogim mjestima ima i građenich roštilja, pa samo rezerviraš, doneseš svoju plinsku bocu i roštiljaš.

U parkovima i plažama se puno puta slave i rođendani. Mi smo već bili na jednom takvom, blizu djećjeg igrališta. Nije bilo loše, ali većina roditelja nije baš uživala - nonstop smo trčkarali za djecom, d nebi zbrisali (pogotovo naš Ruben), da ne bi ulazili drugim ljudima među stvari itd. Odlučili smo da ćemo Rubenov rođendan slaviti ipak kod kuće - tu mo bar sigurni gdje nam je kutija sa prvom pomoću :).

Eto toliko za sada. Ovog vikenda smo bili na Gulaš Party, slike ćemo brzo baciti na picasu. I mi smo kuhali, ali cjeli dan smo trčkarali za Rubenom. Idućeg vikenda je nešto kao kirvaj u Aucklandu, bit će slika i priča...

# # #

Már többen kérdezétek, milyenek a partok, parkok, szülinapok, egyszóval hogyan is töltik itt a szabadidejüket az emberek. A válaszunk persze nagyon szubjektív lesz. Íme:

A part. Mi eleve gyártási hibával érkeztünk - nekünk A Tenger az Adria. Kristálytiszta víz, apró köves part, fincsi víz. Itt még nemigen merészkedtünk be, főleg nem Samir. Mi a Tonival bátrabban vettük a dolgot - ez van, ezt kell szeretni. Ruben élből utálja a homokot, hacsak nem elkerített homokozóban van. Így nálunk a beach-elés a társasági eseményekre redukálódott. Merthogy itt előszeretettel töltik családok a hétvégéket a parton - bepakolják az elemózsiát, grillt, vagy csak a gázpalackot (merthogy lehet foglalni helyi, épített grillt), sátort, hálót röplabdához stb es kivonulnak csoportosan, sőt dél-Aucklandből szerződéses busszal is sokan pl. Long Baybe. A parton ünneplik sokan a szülinapokat, eljegyzési partit, klubok, egyhazak különböző bulijait, találkozóit is.

Ha nem a parton, akkor mindez a parkban is zajlódhat, merthogy a parkok itt általában nem olyanok mint otthon. Esetleg a belvárosban. A többi az egy hatalmas füves terület, itt-ott fákkal, esetleg grillekkel és pár piknik asztallal. Nem fogom magam ismételni, ugyanaz folyik a parkban is, mint a parton.

Mi is voltunk egy parkban tartott szülinapon, de Rubennek inkább otthon tartjuk, mert ott aztán egyfolytában rohangáltunk a gyerekek után, ki ne fussanak az útra, a szomszéd banda kajás részlegébe stb. Otthon ráadásul biztosan tudjuk, hol az elsősegély dobozunk :).

Most vasárnap cseh-szlovák gulyás partin voltunk, ahol mi is beneveztünk a főztünkkel, erről legközelebb. A jövő hétvége pedig Auckland ünneplése (feltételezem, hogy az alapításáé, de azt hiszem, minden városnak van Anniversary Day című ünnepe). Addig kiderítem, sok fotóval beszámolóval jelenkezünk.

In Christ Alone

Whangarei

Keďže sa prázdniny blížili ku koncu, prvý januárový týždeň sme trochu cestovali po okolí, objavovali pláže, zoznamovali sa s okolím (čo po roku bolo už práve na čase). Takže sme sa vybrali do Whangarei (vyslovuje sa s "f" na začiatku). Je to malé mestečko, stredisko severného územia Northland. Centrum sa veľmi podobalo na Wellington, ale ako sme sa dozvedeli, takmer všetky mestá majú podobné centrum - obchodíky, pasáže, pešia zóna, plno kvetov, lavíc. proste to na nás vždy pôsobí tak európsky.
Neďaleko od mesta sa nachádza aj Whangarei Falls (vodopád), ktorý sme ale nejako nenašli, našli sme však iný vodopád s parkom, kde sa nachádzajú aj stromy "kauri", ktoré kedysi pokrývali celý severný ostrov. Niektoré sú prastaré (tieto zrejme neboli tak veľmi staré), najstarší sa volá Pán lesa.
Fotky nájdete na picase, ako vždy. Pripájame však niekoľko aj tu:

# # #

Bližio se kraj ferija, pa smo odlučili malo pogledati što ima na sjeveru otoka. Planirali smo ići skroz na kraj otoka, gdje se Tasmansko more i Pacifik spajaju. Na kraju smo ostali u Whangarei-u, što je samo 16otak km od Aucklanda, ali djeci je već bilo dosta putovanja, a ja sam imala temperaturu, gripu itd. Ali bilo nam je i ovako super. Putem smo vidjeli košute, preljepe panorame, mali škotski gradić. Slike su na picasi (link desno). U Whangarei-u smo htjeli pogledati slap, ali pošto ga nismo uspjeli naći, prošetali smo u parku sa kaurima. Kauri su nekada pokrivali cijeli otok, Maori su ih koristili na izradu svojih brodova (iz jednog komada - Samir će vam kasnije bolje objasniti). Evo nešto od slika:

Whangarei

kauri park

Mindenkinek nagyon boldog új esztendőt kívánunk!

Svima želimo sretnu novu godinu!

Všetkým želáme šťastný nový rok!