Hogyhogy Új-zéland?

Már többen kérdezték, így most végre leírom a rövidített verziót.

Szóval kacsingattunk mi már ÚZ felé egy ideje, de mivel turistaként Samir miatt komplikált volt (a horvátok vízumkötelesek), munkát meg a látatlanban ugye nem nagyon adnak (ott sem), így kezdtünk lemondani róla. Felmerült ugyan, hogy én jelentkezhetnék doktorira, de aztán ez vlahogy nem jött össze. Közben megszületett Ruben, és mi teljesen más dimenziókban kezdtünk gondolkozni, mígnem Húsvét körül egyszercsak belénkötlött a felismerés, hogy ebben az évben még talán sikerülne időre beadni az ösztöndíj kérelemet. És elkezdtük méhecskék módjára gyűjtőgetni a papírokat. Hát kb olyan volt az egész, mint a mézgyűjtés, mert a végső csomag pontosan 1,5 kg (!) volt a mérlegen. De hogy ne menjek elejébe...
Tehát hozzávalók az ÚZ állami ösztöndíjhoz (ez csak a PhD-re vonatkozik. aki másra jelentkezne, nézzen utána az Education New Zealand honlapján, minden egyetem és más intézmény, képzések stb.):
- IELTS legalább 6,5 (összegzett pontszám, de egyik sem lehet 6 alatt)
- a diplomák, bizonyítványok hiteles fordítása (középiskolától)
- ezeket elküldeni az USA-ba az ECE által hitelesíteni
- beszerezni 3 referenciát az egyetemtől, ahol végeztél
- írni egy esszét, mit is szeretnél kutatni
- kapcsolatba lépni az egyetemmel, hogy a masinéria el kezdjen dolgozni
- plusz fénykép, útlevél hitelesített másolata (persze csak a konzul által a jó).
És a legjobb az egészben, hogy mindez 6 példányban.

Az egyetemnek kb ugyanez kell, úgyhogy az már csak rgy újabb kör volt a betanult koreográfia szerint. A dolog pikantériája csak az, hogy mindez borzasztó időigényes, úgyhogy ha valaki esetleg kedvet kapott hozzá, időben kezdje el intézni. Minden évben júlis 15 a határidő és október elején értesítenek az eredményről (a várakozás talán a legrosszabb az egészben). Évente 40 ösztöndíjat osztanak ki, de ez 2007-től úgy tudom, 100-ra emelkedik. úgyhogy hajrá, jelentkezzetek, szerintem ez egy biztos út a kinti legális élethez (persze márha valaki ilyen beállítottságú.)

Hogy miért Új-zéland? Ott kaptunk lehetőséget és mivel ez egy gyönyörű ország, hasonló színvonalon lehet tanulni, mint bármely más angolszász országban és mindezt (a többivel ellentétben) még fizeti is a kinti állam, szerintem egy ilyen lehetőséget nem lehet kihagyni. A gyerekek pedig nemcsak hogy megtanulnak egy újabb nyelvet, de megismernek egy másik kultúrát is.

čo-to o univerzite - az egyetemről

V noci som dostala prekvapujúci mail. Došiel z Centra študijnej podpory (Student Learning Center) študentom Aucklandskej univerzity. Vítali ma ako registrovanú doktorandku a hneď mi doložili materiál a program školenia doktorandov na začiatku ich 3ročného programu. Ide o kurz s 10 stretnutiami, venovaný všetkému, čo vedca-začiatočníka môže zaujímať: písanie Research Proposal-u, rôzne finty pre najefektívnejšie používanie knižnice, možnosti počítača, o ktorých som ani nesnívala (napríklad automatické vytvorenie koncovej bibliografie v patričnej forme, a to "počas jazdy", zvaný Endnote), ako budovať svoj vzťah s vedúcim(i) práce a ako z toho čo najviac získať atď, atď. Samé také zručnosti pri výskume, o ktorých sme sa s babami v Blave naposledy hovorili. Pamätáte sa? Promptnosť a organizácia ma celkom nadchli, keďže sa s anglosaským systémom vzdelávania stretávam v podstate prvý krát.
Druhá vec, čo ma maximálne nadchíňa je knižnica (najmä bod "services"). Predstavte si viacposchodovú (obrovskú) budovu - už samotný fakt je podľa mňa úžasný! No a prosím bonbónik je to, že na piatom poschodí tejto budovy je study priestor iba pre študentov/pracovníkov s deťmi - so všetkým, čo si to vyžaduje: izba na hranie, zvlášť na pozeranie rozpávok, kuchynka, priestor na prebaľovanie a kojenie bábätok. Tak toto je podľa mňa viac, než pekné. Asi majú pravdu tí, ktorí nám ospevovali, nakoľko Nový Zéland podporuje mladé rodiny a mladú inteligenciu. Tu je jeden z dôkazov.
No ale ak to niekomu nestačí, môžeme sa mrknúť na rekreačné centrum univerzity. To je tiež niečo. Na 4 poschodiach (áno štyroch) ponúkajú všetko od výmyslu sveta. Okrem športu dávajú dietetické a nutričné rady, programy atď.
Tentokrát sa nebudem venovať kultúrnym a iným vymoženostiam, to snáď neskôr, resp. po vyskúšaní...

A minap végre kicsit felgyorsultak az események egyetem-ügyben. Már nem csak a szokásos levelezés folyik a teológiai kar posztgraduális képzéséért felelős úriemberrel, hanem derült égből villámcsapás, egyszercsak jött egy e-mail a diákok tanulását elősegítő központból (Student Learning Center - sajnos jobb fordítás most nem jut eszembe). Benne persze üdvözlet és gratuláció, valamint mindenféle info friss és kezdő kutatóknak szervezett programjukról. 10 találkozó alkalmával bevezetnek minket a kutatás minden csínyjába (hogy kell ezt írni?!): kezdve a könyvtárral, a számítógép lehető legefektívebb kihasználásán át, a kutatást felügyelő supervisorral való kapcsolat minden részletébe, a Research Proposal megírásába stb, stb. Hát pont ezek a dolgok hiányoznak nálunk sok helyen (ha egyáltalán valahol itt a környéken vannak). Szóval nagyon örülök ennek a lehetőségnek.
A másik örömteli felfedezés a központi egyetemi könyvtár (pl a "services" menüpont). Eme grandiózus építmény 5. emelete például kizárólag a családos hallgatók számára van kialakítva - játszószobával, videószobával, konyhával és pelenkázós helységgel. Hát mégis igazuk volt azoknak, akik azt állították, hogy Új-zéland nagyon támogatja a fiatal családokat. Na majd ezt is leteszteljük.
A mai utolsó állomásunk a rekreációs központ (szép fordításban :)), avagy a Recreation Center. Én nem jártam Magyarországon egyetemre, de ilyenről még senki nem mesélt. Érdemes rákukkantani, akit persze érdekel, mi mindent találhat a mozogni és egészségesen élni vágyó ezen a 4 emeleten (az aerobic minden formájától, boxon, csapatsportokon kívül pl falmászást és dietetikus tanácsadást is - ez csak egy kis válogatás volt.)
Íme egy kis ízelítő abból, ami kint vár, ha leteszteltem, ígérem, hogy kommentálni fogom. Mintahogy azt is, ami ma nem fért bele - kultúra és egyebek...

egy esős nap - padá dáždik...

Mivel még mindig várok a hivatalos papírokra az egyetemtől, ezena téren nem sok újjal tudok szolgálni.

A mai nap mégsem volt eseménytelen. Leginkább úgy tudnám szemléltetni, hogy én voltam Tom, megáldva nem egy, hanem két Jerryvel. Mivel ömlött az eső, ki nem mehettünk, így idebent borzolták tépázott idegeimet az általam ismert határokon túl is.

Közben - ha akad itt-ott egy mikroszekundumom - azon gondolkodám, hogy fogunk mi összepakolni fejenként 20 kg-s csomagokba. Hogy szortírozzunk ki bármit abból, amit itt felhalmoztunk - na persze nem a mennyiségi, inkább az érzelmi szempont a kérdéses.

Dnes som už chcela písať niečo o škole, ale radšej si počkám na ich oficiálny list o prijatí s množstvom info.

No dnešný deň predsa nebol bez napätia a vzruša. V krátkosti sa dá opísať iba asi vypožičaním si postavy Toma (z Toma a Jerryho), ibaže požehnaného s dvoma myšiakmi Jerry. Deti sa išli prizabiť, odkedy je Ruben riadne mobilný, je to tak u nás každý deň. Tonike došlo, že
malý už zostane natrvalo a vyhlásila, že ona ho teda nechcela. Inak má pravdu, lebo sme si od nej nepýtali povolenie :-)

Medzičasom - ak si ukradnem nejakú tú nanosekundu - rozmýšľam nad tým, ako sa my pobalíme do kufrov po 20 kg. Neviem, ako vysortírujeme veci, veď pre nás majú všetky nejakú sentimentálnu hodnotu.

Fotky - Fotok

Próbaként végre beteszünk egy pár fotót. Na nem mintha olyan nagy ördöngősség lenne, de csak most jutottam el hozzá. Szóval beszúrunk egy párat, mintegy itteni (értsd Horvátország) életünk dokumentálására.

A teraz niekoľko sľúbených fotiek. Niežeby to bolo tak komplikované ich tu dať, ale až teraz sme sa k tomu dostali. Takže zopár snímok z nášho 2,5 ročného života v Zagrebe.

Update

Adós maradtam a magyar verzióval - bocsi.
Szóval itt egész hétvégén egy nagyon szomorú eseményre emlékeztek, de mivel itt nem politizálunk, nem kommentáljuk. a hírekben gondolom hallotátok. De más is történt ám.

1. Az egyetem (University of Auckland) már beíratkozottként tart nyílván, amit mondjuk nem egészen értek, de annál jobban örülök neki. A procedúra a doktorin láthatóan másként zajlik, mint a rendes egyetemi hallgatóknál. A lényeg, mostmár teljesen zöld utunk van.

2. Samir a hétvégén végre mehetett vadászni - eddig mindig úton voltunk. Sajnos a róka nagyobb lélekjelenléttel bírt, mint az ember, így sikült meglógnia. Sebaj, majd legközelebb. Egyébként alig várja Zélandot, merthogy ott nagy keletje van a vadászatnak (legalábbis vadászberkekben úgy tartják).

3. Vasárnap a gyülekezetben volt egy 10 perces "programunk" - Samir mesélt a megtérésünkről, én énekeltem, Toni rendet bontott, Ruben pedig mosolygott, mint a telihold. Mit mondjak, nagy sikerünk volt.

Nemsokára majd képekkel is szolgálunk, de ennek gondolom majd akkor lesz nagy keletje, ha már megérkezünk a hosszú fehér felhő országába.

Už prešlo zopár dní, odkedy sme sa naposledy hlásili. Politiku necháme radšej bokom, o tom ste sa mohli dočítať v novinách. Všeličo sa s nami udialo.

1. Na univerzite prebieha môj zápis - konečne. Aj keď tomu tak celkom nerozumiem. Zdá sa, že doktorandi to majú trochu inak, než riadny študenti. Oni musia najskôr prijať ponuku miesta na univerzite a potom sa môžu zapísať. Mňa sa nič nepýtali a už ma oni zapisujú... no, nieže by som ich offer of place neprijala, že? Veď som sa k nim hlásila. No nič.

2. V nedeľu Samir absolvoval svoju prvú riadnu poľovačku. Zoči voči s obrovskou líškou sa však tak kochal v nej, že mu zutiekla. :-) Dobre pre líšku, nie tak pre poľovnícke sebavedomie môjho muža. Čo povedať: nabudúce LOVU ZDAR!

3. V nedeľu na zhromku sme mali svoj vlastný 10 minútový "program" v zbore. Samir hovoril svedectvo, ja som zaspievala a pritom sa všetci kochali v našich deťoch, ktoré tam pobehovali a rušili (Toni) resp. sa usmievali jak mladý mesiačik (Ruben). Takže nám tam bolo veselo.

Ako náhle zistím, ako dodávať fotky, pridáme ich pár, nech nás aj vidíte (čo bude mať väčší význam zrejme až na Zélande). Zatím.

kultúrny šok - kultúrák ütközete

Síce ešte nie sme na Zélande, aj tak mi napadlo, že napíšem svoje postrehy o kultúrnom šoku. Neviem presne čo nás tam čaká, ale podľa môjho názoru človek nemusí nutne odísť ďaleko k tomu, aby prežil to niečo, čomu sa hovorí KŠ. Vezmime ako príklad nás dvoch. V 18 sme odišli na Slovensko. Naše krajiny sú maličké, sme tu nahádzaní všetci na jednu kopu, predsa je toľko maličkostí, ktoré spôsobujú ťažkosti v komunikácií a v každodenných veciach.
* Napríklad jedna z našich prvých problémov v Bratislave bola kúpa mletého mäsa. Obaja sme boli naučení, že také niečo sa vybavuje v mäsiarstve. Predavačka v nej však kukala na nás mierne vyvalená, čo to od nej chceme.
* Ďalšia úsmevná príhoda sa stala nedávno v Pešti (tých pre Samira bolo zrejme aj viac), keď sme ho poslali s mamou na poštu zaplatiť šek. Čakali sme ho a čakali... Keď prišiel, bol celý bez seba, že teda mali sme dať lepšie inštrukcie, pretože prešiel hory-doly a nikde žltého loga (V Chorvátsku je pošta žltá, v Maďarsku zelená.).
* A do tretice sa "posťažujme" aj na Chorvátov, ktorí sa považujú (najmä v médiách to tak prezentujú) za nesmierne kultúrny a dokonalý národ. Ja si napríklad nemôžem zvyknúť na to, že autá zásadne parkujú na chodníkoch, aj keď vidia, že tade ideš kočíkom (o vozičkároch ani nehovorím!). Takisto je dosť nepríjemné, že sa všade fajčí a nikoho to netankuje. Keď sme bývali v Senji (2004), práve vydali zákon o povinnom oddelení nefajčiarskych zón, čo jeden náš známy - majiteľ kaviarne - vybavil tým, že jeden rad stolov vyhlásil (!) za nefajčiarske, ale tým to aj haslo. Miestnosť zostala bez ventiláciea bez akéhokoľvek delenia. Keď sme boli tam, práve nikto nefajčil (rozumej, nikto tam okrem nás nebol), takže som sa na tom aj pobavila.

Týmto som chcela iba znázorniť, že nám podobní "pacienti" prežívame kultúrny šok dosť často, pretože sa dosť veľa pohybujeme medzi krajinami. Jedno je však podľa mňa dôležité: naučili sme sa nehovoriť "u nás je to oveľa lepšie" a "sú ale sprostí". Pri sledovaní dokumentárnej série HRT ma to riadne štvalo, pretože takéto hlášky sa nielen že dotknú príslušníka danej nácie, ale sú často aj dosť sprosté (V Pešti sú blbí, lebo aj cez deň sa zapína pouličné osvetlenie?! Bratislave sa vytkne, že električka je hlučná?!).

Nuž, čaká nás úplne nový svet s odlišnou kultúrou, jazykom a ktoviečím. Snáď sme už dosť vycvičení, aby nás to tam moc nešokovalo...
(Hor´sa na komentovanie, priatelia!)

Az út még rendesen előttünk van, mégis eszembe jutott, hogy előre bocsátanék pár gondolatot a kultúrákon való megütközésről. Példának okáért mi 18 évesen egy másik országba mentünk tanulni, ami nincs se messze, se annyival másabb, mint otthonunk. Ennek ellenére nem egyszer találkoztunk hajmeresztő válaszokkal, mulattató reakciókkal itt is, ott is.
* Az első sokkok között volt a darált hús vétele, amit Pozsonyban (megj. akkoriban=1994) a hentesnél nem árultak, sőt értetlenül álltak igényeink felett.
* Egy másil szívmelengető sztori nem rég történt Pesten. Samirt elküldtük a postára befizetni egy csekket. Vártuk, csak vártuk, ő sehol. Aztán fújtatva megérkezett, hogy ő bizony megjárta a fél kerületet (nem a hadak útját), de sehol egy sárga emblémával nem találkozott. Mire mi: miért pont sárgával? Persze Horvátéknál sárga a posta, nem mohazöld, mint Magyarhonban.
* És, hogy a Horvátokat se hagyjuk ki, akik a legújabb médiatendencia szerint eléggé nagyra tartják magukat (csakhát minden relatív, ugye), náluk nem tudom megszokni, hogy simán leparkolnak az orrod előtt a járdán, pedig nem férsz el miattuk a babakocsival (és hát a mozgássérültével!). A másik pedig, hogy szinte mindenhol cigiznek, ami az ő dolguk, de ha te nem vagy dohányos, arról koldulsz - ha nem akarsz bűzleni, nincs kávé! Mikor Senjben laktunk (2004), ezt egy ismerősünk - kávéháztulaj - úgy oldotta meg, hogy az egy, azaz egy helységében egy asztalsort "nem dohányzónak" nyílvánított. A mi látogatásunkkor ezt humorosnak tarottam, de csak abbó kifolyólag, hogy éppen nem volt rajtunk kívül egy vendég sem (tehát komplett füstmentesség uralkodott). Hát így is lehet csinálni.

Eme eszmefuttatás appropója csak az volt, hogy a nap-mint-nap megélt sokkjainkkal is együtt lehet élni pár csepp tolerancia és egy adag türelem tulajdonában (na jó, nekem ezutóbbiból csak féladag jutott). Lehetne zet úgyis kezelni, hogy nem hajtogattjuk: "nálunk minden sokkal jobb", "jaj, de hülyék ezek". Viszont a falra tudnék mászni a horvát tévében nem rég bemutatott dokumentumsorozat ideológiájától, amiben a magyarokat lehülyézte a pasi többekközt azért, mert borús időben az utcai világítást felgyújtották (nem mintha nem lenne automata érzékelés), a pozsonyiak meg azért bénák, mert "olyan hangos a villamosuk" (hát igen. ez is szempont egy nép megítélésében, nemdebár?).

Tehát, ránk most egy új világ, kultúra, miegymás vár. Talán már nem fogunk hasonló hibákba és sokkos állapotba kerülni...
(Kommentálásra fel, kedves olvasók!!!)

Zase o krok ďalej - Még 1 lépéssel közelebb

Dnes sme boli na lekárskych vyšetreniach pre víza. Čo povedať? Bola to zaujímavá skúsenosť. Matne si spomíname vstupné prehliadky na Miczkievičovej v Bratislave a toto teda bolo diametrálne odlišné. Vtedy sme sa pobavili na ich prehnanej dôkladnosti, teraz sme ich spomínali so smútkom zarosenými očkami. Tu nás nechali čakať (čo hlavne Krpec znášal zle), práca ich očividne baví a účet bol priam nekresťanský. Ale čo už. Aj toto patrí k nášmu dobrodružstvu. (Možno preto, aby nám nebolo príliš ľúto za Zagrebom? ;-))

Ma intéztük az orvosi papírokat. Hát mit mondjak, érdekes egy tapasztalat. Nosztalgiával emlékezgettünk a pozsonyi orvosira az egyetem elején. Akkor jót röhögtünk az egészen, ma kifejezetten visszasírtam a munkatempójukat és a hozzáállást. Itt rendesen megvárakoztattak minket (amit a picúr elég rosszul viselt), a munkájuk láthatóan fájdalmat okoz nekik és hát a számla sem volt semmi. No de ez is hozzá tartozik a hőn áhított kalandunkhoz. (Zágráb ezen oldala hiányozni biztos nem fog!)

a kezdet

... hát akkor kezdjuk el!

Miért is kezdtünk blogot írni? - kérdhetitek sokan. Azért, mert manapság divatos? - hát nem. Azért, mert nincs humorunk megannyi emailt megírni x nyelven x embernek ugynarról? - hát ez már közelebb jár az igazsághoz.

Legyen ez a blog napló a gondolatainkról, tapasztalatainkról, élményeinkről és megannyi másról, amit átélünk Istennel és emberrel - a világ túlsó végén. Igen, Istennel is, mert az életünk része - úgy is, mint család és egyenként is. A világ túlsó vége pedig Új-zélandot jelöli, habár ugye ez az ő szemszögükből...

Szóval idővel találtok majd itt, kedves család, barátok, érdeklődők, bejegyzéseket, momentumokat új lakhelyünkről, az emberekről, kultúráról, lelki életről (a theology című "label"-ben) és kedves gyermekeink csínytevéseiről is (kids). Várjuk a kommentárokat is, nyugodtan szóljatok hozzá!

začiatky

... začalo sa to teda.
Pýtate sa, prečo sme začali písať blog? Pretože je to dnes v móde? - nie. Pretože sa nám nechce písať hromadu mailov o tom istom? - áno.

Dlhšia verzia by znela: Pretože je to dobrá platforma pre vyjadrenie a jednoduchý spôsob komunikácie myšlienok a názorov o svete okolo nás, o živote, o našich trampotách a zdaroch v novom svete... proste o všetkom, čo prežívame s Bohom i ľuďmi. Áno, aj s Bohom. Pretože je nedeliteľnou súťasťou nášho života - jednolivo i ako rodina kráčame s Ním deň čo deň. Preto tu budete nachádzať aj naše úvahy, postrehy a zamyslenia (svedectvá) v tejto téme (hľadajte "label" theology).

Je to teda blog pre naše rodiny, priateľov a všetkých, ktorých zaujímajú zážitky, príhody, kultúra a život na druhom konci sveta.