Gyermeki logika - Detska logika - Dječja logika

Mikor hazatértünk után először jöttek hozzánk, Toni barátnőjének mondja az anyukája:
- De jó, hogy találkoztok. Milyen régen nem láttad a Tonit!
Mire Emma így válaszolt:
- Dehogyis, sokkal hosszab ideig nem láttam, mielőtt megismertem volna.

# # #

Keď sme sa vrátili domov, prišli k nám Tonina priateľka a jej mama. Matka jej vravela:
- Konečne sa vrátili. Ako dlho ste sa nevideli!
Na čo Emma:
- Kdeže, oveľa dlhšie som ju nevidela pred tým, ako sme sa spoznali.

# # #

Tonina prijateljica i njezina mama su dolazili nakon našeg dolazka. Mama kaže Emmi:
- Dobro da su već tu. Kako dugo se niste vidjele!
Emma odgovorila:
- Ma jaki! Puno duže je nisam vidjela prije nego što sam je upoznala.

Piano

Pre záujemcov o noty pre klavir - našla som dobrú stránku s notami. Kuknite sa na to.

Akit esetleg érdekelne, íme egy jó és ingyenes zongorakotta oldal.

Za sve koji sviraju klavir - evo web stranice sa notama.

Anzac Day

25. apríl je na Novom zélande štátnym sviatkom, zvaným Anzac Day. ANZAC je skratkou pre austrálske a novozélandské ozbrojené jednotky, ktoré sa v roku 1915 vylodili pri polostrove Gallipoli. Boj sa odohrával medzi 87 tisíc Turkami a 44 tisíc spojeneckých vojakov, spomedzi ktorých bolo 2721 mladých novozélanďanov.
Prvá oslava Anzac Day sa zorganizovala hneď nasledujúci rok. Odvetdy sa všeličo zmenilo, ľudia po Novom Zélande a aj v zahraničí si pripomínajú toto výročie rôznym spôsobom. Vždy však ide o čestný vojensky pohreb a účastníci, ako aj ostatok obyvateľstva, nosia červený kvet makovice. Práve ona je symbolom vojnových hrdinov a obetí rôznych bojov.

# # #

Április 25-e itt az Anzac Day ünnepe. ANZAC az ausztrál és az újzélandi fegyveres erők napja. Az első világháborúban résztvevő 2721 kiwi katonára emlékeznek elsősorban, akik 1915ben partraszálltak Gallipolinál és a majdnem kétszeres túlerővel (87 ezer - 44 ezer) szemben nem sok esélyük volt, Új-zéland számára annak a jelképévé váltak, hogy bármilyen távol is vannak mindentől, az ő "szavuk" is számít. Ezt a napot 1916tól ünneplik, mindig és mindenhol másként, de a pipacs sosem hiányozhat - a háborús áldozatok szimbóluma.

Migráns botanika - Botanika migrantov

Mint ahogy azt a múltkoriban is írtam, bizony jókora meglepetés ért minket hazatértünkkor. Márciusban hosszabbítottuk az albérleti szerződésünket és a tulaj megjegyezte, hogy nem ártana, ha gyomlálgatnék, ezt-azt kitépkednék a virágágyásból (hát nagyon óvatosan fordítottam). Szóval persze én szeretem a virágokat. És a nagymamánál töltött nyarakra is nagyon jól emlékszem - a kora reggeli locsolással, uborkaszedéssel, vetésekkel, kapálással stb.
Neki is álltam tehát a kert pusztításának. Csakhát ugye mi micsoda a kertünkben? Merthogy az a zöld kúszó csoda, amit az anyu ittlétekor kiültetett még cserekbe is, az kérem szépen gyom. A gyom pedig fura és cseles élőlény. Új-zélandon például már a kála is gyomszámba megy - nő össze-vissza és Samir heves kála-fotósessionjén a kolegái enyhén szólva jól mulattak. Nem egészen értették, miért fotózza.
Ez a tény már azért egy kicsit megtépázta nagy önbizalmamat. Úgyhogy csak a füvet és a nagyon evidens gyomokat ítéltem halálra. A többit jobb ötlet híján inkább otthagytam, merthogy így mégiscsak kevesebb kárt okozok. Zöldnek zöld, szépnek szép, hagyjuk élni (meg hát mi van ha a nő kifizetteti a kárt).
Egy szó mint száz, pár hetes otthonlétünk után ez várt minket az ablakunk alatt. A gyomom átminősült hibiszkusszá - mégpedig széppé. Mi ebből a tanulság? Migránsok ne gyomláljanak (legalábbis egy ideig). :)

# # #

Ako som už aj minule písala, pri návrate nás vo dvore čakalo prekvapenie...
V marci pri podpisovaní zmluvy s majiteľkou nášho domu sme dostali tak trochu vynadané, prečo sa nestarám(e) lepšie o záhradku. Nuž teda, dala som sa do kynoženia zelene. Lenže časom mi napadlo, že pojem burina je spomedzi tých veľmi relatívnych. Prečo? Dva príklady: prekr§sne kály tu rastú všade naokolo a veru sú považované takmer za burinu (doma ako exotiku ich predávajú za majland najmä pre sobášne dekorácie). Samirovi kolegovia sa na ňom dobre zabávali, keď ich spočiatku fotil jak divý. Druhý extrém bola moja mama, ktorá nadšene rozsadzovala krásne popínavé (alebo ako sa volajú) zelené rastliny, nech sa mi ešte viac rozšíria... nuž tá je teda oficiálne burina.
A teraz nech som múdra, čo vytrhnúť, čo nechať. Takže som sa rozhodla, že zdecimujem iba evidentne trávovité rastliny. Ostatok som nechala tak, trochu okopala, trochu poliala - je to zelené, žije to, nech to tak aj zostane. Ktovie, či by nám neposlala ženská účet za zničenie flóry.
No a, priatelia, moja opatrnosť sa oplatila. Voila, na fotke vidéte čo nás čakalo v záhrade. Moja burina sa prepodstatnila (;)), premenila na odrod hibiskusu. Na veľmi krásny kúsok.
Mravné ponaučenie: migranti by sa nemali venovať záhradkárčeniu. :)

# # #

...bok ljudi, evo mene ponovno :-)..."čovik je ka tica, cas vamo, cas tamo..." (citat iz Crnogorskog vica) :-)))

Nije za pohvalu sto se tako malo javljam(pišem) na blogu, ali mislim da ste se vec na to navikli, ili vam je to sve jedno - tako i treba.

Poslije statističke obrade frekvencije čitanja nasega bloga, dosli smo do zaključka, da bi trebao posvetiti više pažnje čitateljima iz svoje Lijepe Naše. OPROSTITE. Nisam zaboravio na Vas, samo sam busy, u gužvi, pod stresom, stalno zauzet, nemam vremena, poslije cu..., sutra cu..., baš sam htio sada...itd...itd... - Linčina jedna, to sam ja. Težak sam za pisanje...npr. Gabi cuva moja pisma, kao dragocjeni dokaz mojeg rukopisa :-).

A sada ozbiljno: Doseljenička botanika

Po povratku na Novi Zeland (NZ), u dvorištu nas je čekalo ugodno iznenađenje... U ožujku smo potpisali novi ugovor sa "gazdom" na 6 mjeseci i imao je prigovor na (ne)održavanje vrta - inace to nije niti spomenuo pri prvom ugovoru, ali neka ga... Gabi je, u pauzi svog istraživačkog rada, zasukala rukave i počela pljeviti korov. Sve bi bilo u redu, kada bi ova riječ "korov" bila jasno definirana, odnosno, kada bi smo znali razliku između korova i plemenitih biljaka. Dva primjera: prekrasan cvijet kala (ne znam hrvatski naziv) raste kao korov uz ceste, puteve, rubove šuma, u kanalima...a kod nas ih prodaju za masnu lovu, kao dekoraciju za vjenčanja. Kolege su me sa čuđenjem promatrali, kada sam fotografirao ovo cvijeće-korov?!?!? - mama nas je obišla prošle godine i inače je ljubitelj "korova", a ovdje je uživala...počela je saditi krasne biljke penjačice(puzavice, puzavce) i na kraju se ispostavilo da je to oficijalno - korov. To vam je isto kao da kod nas sadite piriku i partizanku(ambroziju) uz ruže, krizanteme, karanfile, maćuhice itd. :-)

Gabi je ostala zbunjena i počupala je samo travu. Ostatak je okopala, zalila ... i evo cvijeta.

Ešte stále sme vo fáze privykávania na náš staronový život tu na Zélande. Znie vám to asi divne, veď sme boli preč necelé č týždne. Predsa je tento návrat ako keby novým začiatkom. Počnúc od vône, ktorú tu všade cítiť a je vážne iná ako bola doma. Vlažnosť vzduchu je ďalšia ťažko znášateľná pre niektorých, a ja žiaľ patrím do tejto kategórie. Dosť blbo sa mi dýcha keď už pár dní v kuse leje. Dnes je síce krajšie, aj slnko už vykuklo, tak sa to snáď zlepší a ja si znovu zvyknem. (To by som teda mala čo najskôr, lebo prichádza zima a vtedy teda viac leje než neleje.) Novota je aj chuť mlieka a chlieb - tak na toto sme si doma hneď bleskovo navykli, takže teraz prežívame niečo z pocitov spred roka.
Inak je ale všetko ok. Nabehli sme na všedné dni. Deti v škôlke, ja doma robím (ako kedy a ako čo), Samir chodí do roboty, už do novej. Zatiaľ je nadmieru spokojní. Buduje sa ich tím, a je rád, že je medzi prvými. Rátajú s ním aj do budúcnosti a to mu padne pochopiteľne dobre. Aj angličtina mu ide oveľa lepšie ako predtým. Bol patrične prekvapený. Trocha sa obával, že za ten čas, čo sme strávili doma a vôbec nehovorili anglicky, všetko zabudne.
Takže takto vyzerajú naše životy po návrate. Keď sme dorazili na svoj dvoreček s radosťou som skonštatovala, čo všetko tu kvitne ... ale o tom nabudúce.

# # #

Még mindig csak kóstolgatjuk a régi-új életünket itthon. Egészen elképesztő, mi mindentől szoktunk el ez alatt a 3-4 hét alatt. Sok minden hat teljesen újnak: az illatok teljesen mások, mint otthon voltak. A levegő páratartalma nekem (szerencsére csak nekem) gondot okoz. Pedig jó lenne gyorsan újra hozzászokni, mert jön az esős tél. A prózaibb dolgokból válogatva újra szokjuk a tej és a kenyér ízét, ami persze nem tragikus, dehát Samiréknál frissen fejt tejet ittunk egy hétig, és hát az nem nagyon verhető semmivel.
A mindennapok már nagyban telnek. Gyerkőcök az oviban (nagy csalódásunkra Jackson és Benjamin már kiiratkoztak), én itthon gyűröm a gépet, s ezt-azt. Samir az új munkahelyen. Végre elégedett.
De értek ám minket kellemes meglepetések is ... de erről majd legközelebb.

# # #

I opet smo na početku - to je Samir rekao neki dan. Nismo - rekla sam ja, ali ipak je bio u pravu. Kad bolje pogledam, stvarno ima puno stvari koje su nam se činile sasvim normalne (oh, gramatika, brr. Oprostite, nadam se da ste razumijeli svi.), ali sada su ko nove. Naprimjer mirise, vlažnost zraka. To je uglavnom samo moj problem. Odkad smo doputovali stalno pada a ja se tu i tamo gušim, jer vani dišem dosta teško. Tako je bilo i kad smo prvi put došli. To će proći. Mlijeko i kruh, no comment. Poslje sviježeg (SVIJEŽEG!!!!) mlijeka u Jelisavcu ništa nije isto. Uglavnom ništa tragično, ali to su male stvarčice svaki dan, trebamo se opet prilagoditi.
Inače sve po starom - Samir na poslu, djeca u vrtiću, ja kod kuće. Samirov novi posao izgleda u redu, za sada je stvarno zadovoljan.
Kad smo došli, u vrtu nas čekalo malo iznenađenje ... ali o tome idući put.

Konečne sme doma. Po dlhej ceste, čo by sme mohli najtrefnejšie pripodobniť kóme s niekoľkými zastávkami, sme včera dorazili do Aucklandu. Tentokrát to trvalo dlhšie, ale cesta prebehla značne kľudnejšie, pretože deti dosť spali, a miestami sa to podarilo aj nám.

Za uplynulých 26 dní sme precestovali čo najviac miest a navštívili čo najviac ľudí. Snažili sme sa vidieť všetkých, ale samozrejme nám to nevyšlo. No, ale zato sme s vami zažili pekné chvíle. Sme radi, že sme vás videli, že sme vám mohli porozprávať aspoň zlomok našich dobrodružstiev zo Zélandu. Spravili sme mnoho fotiek, tak nám to nejako hádam vydrží do ďalšej návštevy.

A s tými, s ktorými sme sa minuli, alebo sme sa jednoducho nestihli stretnúť, nehnevajte sa, a nabudúce začneme u vás!

Takže po nútenej prestávke sme späť na blogu. Čítajte nás aj naďalej, a sem-tam nám pošlite koment, nech o vás vieme (alebo dajte nejaký návrh, čo vás zaujíma o tejto krajine).

# # #

Hát újra itt vagyunk. Hosszabb szünet után ismét jelentkezünk - tele élményekkel, sztorikkal, képekkel. Mivel csak nagyon rövid ideig voltunk Európában, nem sikerült mindent és mindenkit végiglátogatnunk. Többé-kevésbé azért sikerült a tervnél maradni. Akivel mégsem sikerült volna találkoznunk, ne haragudjatok. A következő alkalommal, nálatok kezdjük. Azokkal, akiket sikerült meglátogatni, nagyon jó volt találkozni, a sok fotó talán majd valamennyire pótolja a hiányotokat.

Az út jól telt, a gyerekek többnyire aludtak, a hatórás melbourne-i várakozás is relatíve gyorsan letelt.

Szóval újra itt vagyunk, mivel hiányoltátok a blogot, folytatjuk. Olvassatok minket, itt-ott hagyhattok komentárt is, pl hogy kit mi érdekel az országról, kultúráról, egyetemről stb.

# # #

Evo nas opet u Aucklandu. Doputovali smo jučer popodne. Malo smo još u komi, ali za sada smo ok. Samir je već na poslu. Oko ručka me je nazvao i reko je kako je na novom poslu sve super. I on je "malo" umoran, ali izdržat će. Putovanje je inače prošlo u redu. Djeca su večinom spavala, i mi smo se trudili odmarati. Kuća stoji, moja prijateljica nas je čekala na aerodromu, čak smo dobili i pokloni za dobrodošlicu.

Puno nam je značilo vidjeti sve vas. Iako smo imali strašno malo vremena uspijeli smo obići puno vas. Koga nismo mogli posjetiti, drugi put ćemo se potruditi početi kod vas.

Evo toliko za sada. Nadam se, da to što sam napisala ima smisla. Svakako nas čitajte, pišite i komentare, pitajte što vas zanima o Zelandu, o ljudima, o školi itd.