Hétfő délután fél három... állok egy kereszteződésnél ... a piros az autóknal zöldre vált, de egy ázsiai hölgy ezt nem veszi észre. Mögötte egy "Hungarian Smallgoods" feliratú autó, az ember dudál, kikiabál. Én csak nézem és titokban hálás vagyok, hogy nincs rámírva, hogy magyar vagyok. Körbemosolygok, igen mások is észrevették a temperamentumos magyar atyafit. Az autók elhaladnak (végre), mi zöldet kapunk. A mögöttem haladó szimpatikus pár nagyon magyarul beszél. Persze először nem hiszek a fülemnek. aztán rákérdezek...igen, 6 azaz hat napja vannak Aucklandben.
Jó volt egy kicsit beszélgetni, remélhetőleg jelentkeznek, ha valamire szükségük lesz.
Egyszóval: Welcome to Auckland Etus, Attila és Mária

# # #

Pondelok poobedie...idem domov z prenášky. Čakám na zelenú ... autá ju majú, ale Aziátka v aute sa zamyslela... za ňou stojí dodávka s nápisom "Hungarian Smallgoods" ... chlapík vykrikuje, opiera sa o klakson, celkom zjavne sa ponáhľa. Opäť sa zamýšľam nad európskymi manierami a usmievam sa na okolo stojacich ľudí - áno, väčšina ho registrovala. Tak nič, veď neni na mňa napísané, že dotyčný je zhodou okolností môj krajan (a v podstate možno aj nie je, aj keď súdiac podľa trpezlivosti....). Konečne prepne na zelenú, prechádzam cez križovatku a za chrbtom mi zaznie maďarčina. Neverím, overím si to. Áno, sympatický párik s kočíkom sú Maďari, ktorí sú v krajine 6 dní. Trocha som poradila, dala telefónne číslo, ak by niečo potrebovali - ešte si dosť dobre pamätám aké to bolo po príchode.