Meri Kirihimete II.

Vianoce boli tento rok veľmi zaujímavé - bolo teplo, všade kvetnú prekrásne kvety, každý deň sa chodí na pláž, všetci po dovolenkách... proste je to iné. Napriek mojim veľmi triezvym očakávaniam sa naša malá rodinná oslava, ako aj tie ostatné, dopadla veľmi dobre. Bolo nám spolu super. Rodina nám chýbala, ale malo to svoje čaro byť spolu ako jedna malá rodinka (bez ruchu, hádok a stresu okolo príprav, ale teplo a atmosféra veľkej rodiny, ktorá sa schádza raz do roka z ďaleka i z blízka, cestovanie po našich rodinách...to nám predsa zachýbalo). Proste všetko dobre dopadlo, aj odvtedy sme rozkmitaní po návštevách a výletoch.

Pre Kamilu a ostatných záujemcov ďalšie fotky (aj o menu) - nižšie.

Božić je ove godine bio jako zanimljiv i drugčij. Svugdje cvijeáe, svaki dan na drugu plažu, svi imaju ferije ... jednostavno i blagdani moraju biti nekako drugačiji. Blagdan smo proslavili najprije sami, jer tu Badnjak nitko (osim nas Europljanina) ne slavi. Za Božić smo išli u crkvu, pa kod pastora, i na večeru kod Babićevih. Bio je to dugačak dan, ali uživali smo totalno. Dobri prijatelji, društvo za klince, dobra klopa, šta drugo bi nam zatrebalo. Naši obitelji su nam naravno nedostajali. I to jako.

Niže vam je nekoliko slika o večeri za Badnjak, i o slavljenju kod prijatelja.

Az idei Karácsonyunk enyhén fogalmazva elég érdekes volt és persze más mint bármelyik eddig. Mi mást is várna az ember, ha elköltözik a "világ végére". Eddig még sosem ünnepeltünk így együtt négyen. Karácsonykor minden évben kissebb kanosszajárást rendeztünk, mire végigjártuk a végigjárnivaló családot. Így persze megmenekültem a főzéstől, sütéstől. Na ebben az évben minden rám maradt és az én feladatom volt "karácsonyi hangulatot csinálni" is. Végül minden jól sült el, szép Karácsonyunk volt.

Íme még pár kép a menüről és az ünneplésről.

plnená kapusta - sarma - toltott kaposzta


beigli

u rodiny Babic - kod Babicevih - a Babic csaladnal

Meri Kirihimete!

Society of Biblical Literature

Tento týždeň som sa stala členkou Spoločnosti pre biblickú literatúru (môj preklad - Society of Biblical Literature). Ide o medzinárodnú organizáciu pre štúdium Biblie, pre rozvoj a inováciu v oblasti technológií a metodológii Biblistiky. Členstvo v tejto organizácii umožňuje zúčastniť sa ich konferencií, publikovať cez nich a v podstate sa dostať do spoločnosti odborníkov v tejto oblasti z celého sveta. Zrejme táto časť sa bude pre mňa najviac hodiť. Aspoň zatiaľ.

Ako aj na ich stránke je ohlasované, v júli 2008 sa ich medzinárodná konferencia koná práve v Aucklande (NZ), čo by niektorí nazvali šťastnou náhodou, podľa mňa je to Božia prozretelnosť - nemusím nikde cestovať (a míňať tak svoje vymedzené a vzácne cestovné zo štipka), všetci prídu k nám. Jediná smutná súvislosť je príprava svojho príspevku, čím by som si mala švihnúť, lebo deadline je 1 februára. Takže do Vianoc mám odovzdať konspekt svojej vedúcej. A dni sú pred Vianocami volajako krátke, aj keď u nás to nebude kratšími zimnými dňami. Leto je v plnom prúde a napriek častým dažďom nás (a najmä deti) to skôr láka von. Nuž nejako to snáď dokočírujem do konca roka.

Na záver ešte aj dobrá správa: dokončujem kapitolu o vnútornej textúre knihy Kazateľ, takže po Novom roku sa môžem dať do ďalšej, alebo napísať nejaký článok - veď stále platí pravidlo: "Publish or perish!"

Mama / Anya csak egy van

Všetkým aktuálnym aj budúcim (;)) mamám - rýchlokurz. Pozrite si toto video na you tube. Jedným to bude potvrdenie, že nie sú až také harpie, druhým sa to zíde ako zhrnutie materinskej retoriky (možno sa im to zíde v budúcnosti).

Anyukák, leendő anyukák figyelem: gyorstalpaló a you tube-on. A gyakorlóknak egy kis megnyugtatás, hogy más anyukák is ugyanolyan cipőben járnak. A leendőknek meg egy rövid útmutatás, mi vár rájuk...

Ako to još niste vidjeli na Aninom blogu, pogledajte ovaj video. Za sve mame. Vidite, da i drugi imaju baš istu retoriku kao i vi.

Mikulas - Sveti Nikola - Advent

Ani sme si nemysleli, že kým príde december, už budeme natoľko zanepráydnení, že si budeme musieť vyberať medzi programami. Ale prišlo to. Na Novom zélande totiž december a január sú bláznivým obdobím. Na jednej strane je to totiž dovolenkové obdobie (niečo ako u nás doma júl a august), čo je vzhľadom na počasie pochopiteľné. Na druhej strane je to aj koniec roka, keď sa všetko v práci doťahuje, takže sú všetci pod stresom. Na tretej strane (haha, také asi nie je) je to obdobie sviatkov, a to nemyslím iba na Vianoce a Nový rok, ale taktiež na nehorázne množstvo narodenín, čo sa teraz oslavuje. Je to zaujímavé. Takže ideme z party na party. Navyše následkom našej multinacionalite by sme v podstate mali navštevovať toľko akcií, že sme to už vzdali. Maďarský Mikuláš, nácviky na vianočný program; česko-slovenský Mikuláš, skupinka mám a detí; vianočná akcia mojej školy, Toninej škôlky, narodeniny - a pritom nespomínam všetky narodky a pikniky na pláži, kam nás volajú priatelia. Proste nestíhame vyberať medzi nimi... Ale sa nesťažujeme. Po toľkých mesiacoch hluchího obdobia, je to celkom príjemná zmena.

Včera sme napríklad boli pozvaní na Vianočnú party pre zahraničných študentov, ktorí majú deti. Zišli sme sa tam v dosť hojnom počte, a vyzerali ako taká dúha. Toľko jazykov tam bolo počúť, až sa nám zdalo, že sme v Babeli. Pravdu povediac kiwiovia tentokrát prekonali naše očakávania a pripravili bohatý program, množstvo jedla, darčeky a Mikuláša (vedúci úradu pre zahraničných študentov, je to akýsi pastoračný pracovník. pomáha s kadečím, čo nám robí tažkosti - od kúpy auta po zháňanie vhodného bývania). Bolo úplne komické, ako sa kiwiovia snažili vysloviť mená detí z rôznych krajín. Naše sa ešte dali, ale čím to bolo bližšie Ázie či Afriky, tým to bolo horšie. :) Fotky nájdete na picase. Dnes k nám príde Tonin priateľ Leo s rodinou (francúzsko-poľskou), tak sa už vopred tešíme. Zas bude Babel, ale už sa to stáva našim životným štýlom.

Mivel eljött ádvent ideje, számunkra még mindig meglepő módon, eljött a társasági élet ideje is. Az évszakok felfordulása ugyanis itt a jóidőt hozza Karácsony idejére. S ezzel egyetemben jön ugye a szabadságolások és minden egyéb társasági program tobzódása is, pl. a születésnapok, piknik a tengerparton, grillpartyk és egyebek. Mivel eleve három kultúrához tartozunk, ha nem számítjuk a kiwi programokat, akkor is már lassan szelektálnunk kellett a meghívások között. Nekem mondjuk fáj a szívem, de sajnos nem tudunk mindenhol ott lenni. Dehát ez van.

Tegnap példának okáért az egyetemi karácsonyi partin votunk, ahol is a gyermekes külföldi (többnyire doktori) diákok ünnepeltek közösen - bár a muzulmán és minden egyéb vallásúak ilyet otthon valószínúleg nemigen tartanak. Dehát oda se neki. (Nekünk) A lényeg az együttlét és (a gyerekeknek) az ajándék volt. Egyébként elég komikus volt hallgatni a kiwiket, ahogy igyekeznek kimondani a sok kimondhatatlan nevet az ajándékozásnál. Meg kell hagyni, ezúttal nagyon kitettek magukért. Felülmúlták minden elvárásunkat. A képek a picasan vannak, akit érdekel katiincson oda. Ma is folytatjuk a bábeli zűrzavart, merthogy jön Leo és családja (Toni barátja a volt oviból, a kis francia...). Úgy néz ki, ez itt már életstílusunk lesz.

Evo, prijatelji. Advent i Božić su došli. A s njima i programi i gužva. Za nas je to zapravo nešto jako egzotično, jer kod kuće za vrijeme Božića se fokusiramo više na obitelj, više smo i kod kuće (možda i zbog zime). Ali ovdje sada je ljeto, došlo je vrijeme godišnjih odmora, piknika na plaži, roštiljanja - a usput i Božića. Ovdje zapravo nema takvog Božića, kao što smo slavili u Europi. Tu se sve više-manje svodi na kupovinu i prijatelje. Svi se nekud žure, svi moraju jako dobro planirati (i nekoliko tjedana unaprijed), da stignu svih obići. Ludnica. Ali šta ćemo. Moramo se naviknuti. Zapravo i mi imamo već i previše programa. Dobro. To je i zbog naše multikulturnosti (ovu rijeć sam sada izmislila, nemam pojma kako se to kaže hrvatski). Da skratim priču, imamo Mađare i njihove aktivnosti, gdje u zadnje vrijeme neidemo baš, onda imamo Slovake i Čehe, koji nam možda najviše odgovaraju zbog jezika, pa imamo jako dobre prijatelje Hrvate, s njima svakako hoćemo provesti vrijeme. Pa onda su prijatelji iz Brazila, Francuzi iz vrtića, iz crkve, moje škole, parti u vrtiću itd. Čisti Babel.

Jučer smo naprimjer bili na Božičnoj "večeri" na faksu, koji su organizirali za one studente iz inozemstva, koji imaju djecu. Došao je i sv. Nikola, djeca su dobila darove, pjevali smo, jeli smo, bilo nam je dobro. Najsmiješnije nam je bilo kad su kiwiji zvali djecu iz cijelog svijeta, da preuzmu darove. Nikako im to nije išlo, pogotovo kad je došlo do djece iz Afrike ili Azije. :) Babel. Slike su na picasi, ako vas zanimaju, pogledajte ih.

Svima želimo blagoslov u razdoblju adventu.
Ádvent idejére mindenkinek áldást és békességet kivánunk.
V období adventu všetkým želáme pokoj a požehnanie.

Photo

Mame nove fotky na picase (sagarua). Link v pravo v zozname.

Nove slike na picasi (sagarua). Link na desno u listi.

Uj kepek a picasan (sagarua). Link jobbra a listan.

Borut & Nina

U nedelju smo se oprostili sa Borutom i Ninom, prijateljima iz Slovenije. Bilo nam je s vama dobro (a ne samo kad smo rostiljali). Nadamo se da vam je na Juznome otoku ljepo i sretno. Vidimo se kod vas iduce godine, da nam pokazete Postojnsku jamu. :)

Farewell!

V nedelu sme sa rozlucili s Borutom a Ninou, ktori tu boli sice iba par mesiacov, ale velmi nam ulahcili tunajsi pobyt svojimi poznamkami a postojom k zivotu. Borut bol Samirov kolega v jeho prvej robote. Inak su zo Slovinska, Nina sem prisla na jeden semester svojho doktoratu, na ktorej pracuje v oblasti geotermalnej energie (je velkym fanusikom zemetraseni, hihi). Teraz su na vylete po Juznom ostrove, tak im zelame pohodove cestovanie a vela stastia!

Vasarnap elbucsuztunk szloven baratainktol, Boruttol es Ninatol. Egy szemeszterre jottek, mert Nina geotermikus energiaval foglalkozo doktorijahoz szuksege volt Uj-zeland ilyen nemu adottsagaira. Nem voltak itt sokaig, de nem hiszem, hogy gyorsan elfelejtjuk oket, es foleg a humorukat. Borut egyebkent Samir kolegaja volt az elozo munkahelyen (vele volt a bushban a fonix palmas incidenskor). Most a Deli szigeten jarnak-kelnek, igy sok szerencset es jo utat kivanunk nekik!

Bazen-medence

Ahogy azt már régebben írtam, egy általános iskola közvetlen szomszédai vagyunk. Ennek persze van jó oldala is, például Toni a szomszédba fog suliba járni, nem kell úttesten átkelnie stb, minden nap látjuk, mi mindent csinálnak a gyerekek (na jó, ez nem mindig olyan pozitív).

Tegnap hivatalosan is elkezdődött az úszási szezon. Nem mintha olyan ragyogó napsütés vagy hőség lenne, dehát a kivik már csak így szeretik. Szóval a kicsik nagyban lubicklnak nap mint nap, tanulják a helyes technikát, merthogy az úszás itt - ahogy egy szlogen mondja - életet menthet. Ahogy a gyerekedet megtanítod járni, beszélni, olvasni, olyan alapvető az is, hogy tudjon úszni.

Ako som to už písala dávnejšie, náš dom susedí so základnou školou. Samozrejme nie je to vždy prechádzka ružovou záhradou, ale zato to má aj určité prednosti. Napríklad Toni už o pár mesiacov začína školu a nebude musieť ísť ďaleko, hlavne nie cez cestu, každý deň vidíme, čo tam ddecká robia (čo v podstate nie je vždy dobre).

Včera sa aj oficiálne začala sezóna plávania. Bazén je non-stop plný, striedajú sa triedy, a pikantéria veci je v tom, že je samozrejme otvorený. Ešte aj na jeseň v ňom plávali, dokonca tak, že učiteľka stála pod veľkým dáždnikom, v mikine, očividne jej nebolo teplo a decká chudáci kraulovali jak o život. To bude ale sranda s Tonikou. Tej sa tá myšlienka zatiaľ vôbec neľúbi... Ale samotná myšlienka plávania je super. Tu ho považujú za úplne podstatnú životnú zručnosť. Ak nevieš plávať, v podstate si v nebezpečenstve - ak spadneš do oceána, je po tebe.

Već smo pisali da živimo odmah do osnovne škole. Ima to i pozitivnu stranu. Toni će od sedmog mjeseca iduće godine (5 g.) ići u školu, pa sada vidimo, kako to bude (iako to nije baš uvijek pozitivno), neće morati ići preko ceste ili je nećemo morati voziti autom.

Novozelanđanini su po mnogim stvarima malo čudni za nas. Naprimjer jučer su počeli sezonu plivanja. Svaka škola ima otvoren bazen, pa plivaju svaki dan - bilo sunce ili kiša. To nam je malo nezgodno, ali morat ćemo se prilagoditi, iako Toni baš nije oduševljena (za sada) ... Inače to nije loše da djeca moraju znati plivati od malih nogu. Može im to spasiti i život.

Výročná konferecia

Nieže by to bolo veľmi aktuálne, ale doteraz na to nebol čas. V októbri sa v Aucklande konala Výročná konferecia Wesleyanskej metodistickej cirkvi. Oni to tak nenazývajú, ale v podstate sa odohrala tak ako u nás. Až na to, že oficiálna časť - konferenčné zasadanie trvalo asi 2 hodiny. Vo veľmi veselom duchu sa predniesli správy z výborov, zborov. Každý dostal vopred vytlačené materiály, správy, tabuľky, hlásenia atď. Takže zbory (ako aj niektoré výbory, ako napr. mládežnícky) svoje správy v podstate prezentovali formou PowerPointu. Najmä táto časť bola pre mňa zaujímavá a inšprirujúca. Fidžiansky zbor mal v roku 2006 napriklad presne dvoch členov = kazateľa a pomocného kazateľa (aj keď neviem, v čom mu pomáhal v tej dobe). Teraz má zbor viac než 100 členov. To je riadny rast, aj keď odrátame fakt hromadného utečenstva z ostrovov Fidži.

Zbor Sion, metodisti z Fidži (a dvaja spomínaní kazatelia)

Mládežnícky výbor prezentoval (pri doprovode riadne hlučného kresťanského rocku) svoju prezentáciu "I have a dream" (zrejme narážka na slávny prejav Martina Luthera Kinga). Ich vízia pre wesleyánsku mládež do roku 2017 bol odvážny, plný viery v spasiteľské dielo Ježiša Krista. Ich sen sa týkal počtu wesleyánskej mládeže v zboroch, ďalej že každý zbor bude mať do konca "desaťročnice" svojho mládežníckeho kazateľa, x turnusov bude v letných táboroch a podobne.

Zaujímavé bolo aj to, že tu majú zvláštny výbor, akúci miešavinu disciplinárneho, týkajúceho služby a edukačného. V uplynulom období napríklad riešili službu určitého kazateľského páru, ktorí nakoniec v mieri, ale predsa opustili zbor. Ďalej sa venujú pastorácii služobníkov - kazateľov, misionárov, katechétov atď. Organizujú aj vzdelávacie akcie, kurzy, väčšinou formou putujúceho kazateľa, ktorá (momentálne je to žena) povzbudzuje, vyučuje, jazdí po zboroch a slúži takýmto spôsobom.

Pastor Mike Yates, Shore Grace (náš zbor)

Iste sa mnohí pýtate "no dobre, ale ak toto vybavili za pár hodín a všetko odsúhlasili, čo robili zvyšok času?". Tak teda celé poobede potom boli semináre pre kazateľov, laikov, vedúcich hudobnej služby atď. To bolo tiež veľmi dobré, ako som to počula. Ja som sa žiaľ nemohla zúčastniť, mala som niečo iné. Však budúci rok pôjdem a zreferujem. Po večeroch boli spoločné oslavy Boha, ktoré viedla spoločná skupina hudobníkov z rôznych zborov. Ani tam som ale nebola.

Celkový dojem z konferencie: opustená atmosféra, živé jednanie a nie opakovanie alebo monotónne prečítanie materiálu v našich rukách, úprimná radosť a vďačnost Bohu za jeho konanie medzi ľuďmi na Novom zélande. Cirkev je stále vo fáze budovania, keďže v roku 2000 sa oddelili od Metodistickej cirkvi Nového zélandu kvôli jej liberalizovaní. Hlavný štartér rozkolu a následného oddelenia evanjelikálov bola ordinácia praktizujúceho homosexuála. Odvtedy veriaci hromadne prestupovali do Wesleánskej metodistickej cirkvi, ale mnohí odišli aj do iných evanjelikálnych cirkví.

Samir & celebrity

a Ruben sa vraj viac podoba na Samira (haha, ako keby sme to inak nevedeli). - klikk na myheritage

dalje, saznali smo, da Ruben izgleda vise ko Samir (haha, koda to nije ocito)

ja es allitolag Ruben jobban hasonlit Samirra, mint ram (na nem mintha nem tudtuk volna) probaljatok ki a fenti linken

Doktorat (doktori, doktorski)

Takže dnes som mala asi po mesiaci dalsie stretnutie s mojou vedúcou práce. Trocha som sa obávala, aké bude mať tentokrát námietky ohľadom môjho projektu disertačky. Ale na moje veľké prekvapenie bola takmer :) nadšená. Vidí vraj perspektívu, jasný smer atď. Potom som jej ukázala kapitolu, na ktorej práve teraz pracujem. Tá je akási rétorická analýza, tzv. vnútorná textúra (inner texture) vybranej pasáže knihy Kazateľ. Babka bola normálne ohúrená čo všetko som odkryla iba takto letmo, a je plná očakávaní ohľadom rozpracovanej kapitoly. Jedna z metód, ktoré používam v disertačke je socio-rétorická (len pre úplnosť, tá druhá je spoločensko-vedná, najmä atropologická interpretácia). O nej bližšie napíšem neskôr, teraz iba toľko, že skúma aj text, aj kultúru a ideológiu biblickej knihy, čo je dosť odlišné od všetkého, čo som ja doteraz robila. Výskum sa teda pomaly mení na horlivé skúmanie starovekého Blízkeho Východu, jazyka a kultúry ... hádam to nebude mať trvalé následky! :)

Prodigy early childhood education centre

Danas je Toni krenula u novi vrtić - u Prodigy. Je to vrtić sa dosta malo djece, orientiran na raznolikost djece i njihove inteligencije. Kako i u drugim vrtićima na Novom Zelandu i tu djeca "diktiraju" šta se radi. U prethodnom vrtiću to značilo da su cijeli dan trčali i igrali se vani na dvorištu. Tu to znači da ako djeca pokaže interes u vezi s nečim, onda će tete orientirati ostale aktivnosti u sklopu s tom temom. Naprimjer jednog dana su razgovarali o roditeljima i pitali su ih, tko zna s čime sa bavi njihov tata. Nisu baš znali reći pa su planirati par puta pozvati nekog tatu da malo popriča o svom poslu. Ispalo je da među njima ima vozača hitne, doktora, farmaceuta, vatrogasca, policajca ... mjesecima su imali šta raditi.
Toni je bila oduševljena, i tete. Prvi dan je prošao bez problema, jedva čeka sutra. Mogu reć, da i ja...

Ma kezdett Toni az új oviban. Ez sokkal közelebb van, mint az egyetemi, ráadásul a programjuk is sokkal szimpatikusabb. Nincs egésznapos futkározás az udvaron. Itt ugyan választhat a gyerkőc, mit akar csinálni, de választani kell. Itt is, mint ahogy általában Új-zélandon, a gyerekek "határozzák meg" a programot, de míg az előző oviban ez az akár egésznapos futkározást jelentette, itt csak a téma erejéig meghatározó a gyerek affinitása. Nemrég például egy beszélgetés alkalmával kiderült, hogy a gyerekek nincsenek teljesen tisztában, mivel is foglalkoznak a szüleik. Így pár alkalommal gondolták, meghyvnak egy-egy szülőt. Végül pár hónapig tartott a széria, merthogy a gyerekeket annyira érdekelte a dolog (aztán jött a bogár téma). A szülők közt volt orvos, tűzoltó, mentős, rendőr ... volt nagy öröm.
Egyszóval Toni jól érezte magát első nap, és az óvónők is csak dicsérték. Alig várja a holnapot. Hát én is...

Dnes bola Toni prvý krát v novej škôlke, Prodigy. Trochu divný názov... No nič. Vybrali sme si ich preto, lebo sú relatívne blízko k nášmu domu, a majú veľmi dobrý program. Podobne ako v iných nz škôlkach, aj tu určujú program v podstate deti. Ale kým v našej starej škôlke to znamenalo, že môžu celý deň byť aj vonku a naháňať sa, tu to znamená výber medzi určitým počtom organizovaných aktivít. Nedávno napríklad pri jednom rozhovore vysvitlo, že deti v podstate ani nevedia, čím sa ich rodičia zaoberajú. Tak pozvali rodičov, aby predstavili svoje zamestnanie deťom. Nakoniec to trvalo mesiace, lebo medzi nimi sa našli policajt, lekár, lekárnik, hasič a pod. Takže kým deti prejavovali záujem, séria trvala. Potom prejavili záujem o chrobáky, takže prešli na túto tému.
Toni sa v škôlke páčilo, ledva čaká zajtrajšok. Môžem povedať, že aj ja...

Ovih dana sam pisala svasta na blog, ali nisam mogla i hrvatski. Samir je cekao projekt i do njegovog pocetka je mogao cuvati djecu. Ja sam bila svaki dan na faksu. Zadnji postovi su bili o farmi i o crkvi gdje idemo tu u Aucklandu.

Farma u Ambury Regional Parku je istinska farma, gdje djeci iz cjelog Aucklanda pokazivaju, kako zivotinje zive, sta jedu i sl. Na poluotoku se nalazi i arheoloski park. Zivjeli su tu Maori, ali njihove kuce nismo vidjeli. Nasim ciljem je bilo vidjeti krave i prijatelje. Toni i Ruben su uzivali. Sa prijateljima Leom i Lydiom su davali suhu travu janjcima, ganjali su kokoske (iako je to zabranjeno)... bilo bi nam super, samo sto je bilo hladno, vec i kisa polako pocela, puhao je jak vjetar i mi smo odlucili otici kod priajtelja, da se zagrijemo. Isli smo na kavu, onda smo i rucali, pa smo jos ostali zbog djece da se igraju. Bili smo kod njih cjelo poslijepodne. Slike su na picasi - sagarua (link desno).

Metodisticka zajednica, gdje idemo tu u Aucklandu je relativno nova. Jos uvijek je u fazi osnovanja. 14. 10. smo imali cafe church, crkvenu kavanu. To znaci da smo svi mogli pozvati svoje prijatelje, susjede, kolege iz posla u crkvu koja je bila preuredjena na kavanu. Moglo se naruciti jelo, kava, caj, sok itd, imali smo zivu krscansku glazbu i ljudi su mogli stvarati kontakte, prijatelje, mogli smo pricati na neformalni nacin. Mnogi su bili prvi put u crkvi osim dana svog vjencanja. I skuzili su, da vjernici nisu nista opasno, niti jako konzervativni ljudi, koji pjevaju sa organom i slusaju dosadnog pastora (hihi). Slike iz ove akcije mozete pogledati nize u postu Cafe church, ili vise slika na picasi (desno medju linkovima).

Café church

Asi pred týždňom sme v našom zbore zorganizovali "cirkevnú kaviareň", teda café church. Vôbec som si to najskôr nevedela predstaviť, ako to bude prebiehať, ale môžem povedať, že ma to celé príjemne prekvapilo.

Takže pekne po poriadku. Pred akciou týždeň alebo dva sa rozdali pozvánky, ale tie sa tu nehádžu do schránok. Tu sa ľudia pozývajú osobne = kolegov, susedov, priateľov, rodičov kamarátov svojich detí a pod. V tú nedeľu tedav zhromku nie je klasický priebeh udalostí, ale miestnosť sa zariadi seriózne ako kaviareň, na stoloch obrusy, kvety, číslo stola, pri jednom stole na boku sú ukážky jedál, ktoré si ľudia objednávajú a sadnú si. Kde chcú, koho nepoznajú, atď. Jedlo, čo kiwiovia volajú "brunch", pretože je medzi raňajkamy (breakfast) a obedom (lunch), servirovali členovia mládeže a v kuchyni to pripravovali sestry zo zboru. O detí sa starali v dvoch skupinách, v podstate besiedka a jasličky. Iba ticho podotýkam, že naše deti ani náhodou sa nechcú zúčastniť detských akcií.

No nesedeli sme iba tak na sucho bez hudby. Podmaz sprostredkoval seriózny kresťanský hudobník spolu so svojou kapelou, pozostávajúcou z jedného člena. ten potom hral na basu, na klavír, čo stihol a čo sa kedy hodilo. Škoda, že neartikuloval dosť, prišli sme o väčšiu časť zvesti jeho pesničiek (čo v kresťanskej hudbe teda neni moc pozitívne a žiaduce). Náš kazateľ mal krátky úvod (či skôr lanárenie, hihi) k sérii, ktorú náš zbor práve začína: Purpose driven life (na Slovensku myslím si, že Život s jasným cieľom). Potom boli asi dva chválospevy v kombinácii hore uvedených hudobníkov, nášho kazateľa a pomocnej kazateľky (fotky nižšie). Ak by som to mala zhrnúť: bola to zaujímavá skúsenosť. Účasť predstavovala asi 125 ľudí (inak máme v nedeľu asi tak 30) . Dokonca prišli aj ľudia, ktorí okrem svojej svadby nikdy neboli v cirkvi, a teraz odišli s pozitívnym dojmom, že aj kresťania môžu byť normálni... :)

Organizácia bola vymakaná, bola to výborná evanjelizačná a community outreach príležitosť. Ostatne fotky najdete na našej picase (link v pravo v zozname).

Ambury Regional Park

V pondelok sme tu mali sviatok prace, takze sme si naplanovali vylet do Ambury Regional Park. Pozvali nas tam priatelia, ktorych sme stretli vdaka Toni. Je to rodina Fracuza a Polky, takze su riadna miesanina, ako aj my. Pocasie este stale neni ono, aj v pondelok to prsalo, riadne fukal vietor, ale miestami sa to dalo vydrzat, tak sme sa na to dali. Cestovali sme asi 30 km z domu, pretoze tento polostrov sa nachadza na juhu, blizko letiska. Toto uzemie je vulkanickeho povodu (ako vacsina Aucklandu), a povodne ho obyvali Maori, o com svedci aj archeologicke nalezisko (co sme my ale nevideli). Nasou destinaciou bola pracovna farma mestskej rady Aucklandu, kde sa zvierata pohybuju uplne volne, sice pod terorom zvedavych deti. niekedy tam idu autobusy plne deti - no to musi byt riadna zabava pre chudakov zvierata. Co uz.
Inak park je prechodnym bydliskom stahovavych vtakov, ktore sem letia az zo Sibira(e) a Aljasky. Tie tu ale asi zatial nedoleteli.
Po mrznuti v parku sme sa nasackovali k nim, vtirkovia :) Bolo nam super.

Hetfon, a munka unnepe leven, elmentunk az Ambury Regional Parkba. Toni baratjanak a csaladja hivott meg minket, es mivel ok is jol kevert europai csalad, teljesen jol megvoltunk veluk.
A park vulkanikus eredetu (ami ugye Aucklandben nem ujsag), eredetileg Maorik laktak, amirol regeszeti lelohely emlekzik meg. Mi mondjuk ott nem voltunk, merthat sietni kellett - 10.30 korul fejik a teheneket a farmon. Ez volt ugye a fo atrakcio, igy csak erre koncentraltunk. :)
A farmon egyeb allatok is vannak, allatsimogatoval stb. Egy "allati" nagy lo is volt, ami inkabb ijeszto volt, mint edes. A gyerekek mindenestre nagyon elveztek. Mivel az ido enyhen szolva borzaszto volt (meg aucklandi nezopontbol is), elmentunk Sbai-ekhoz felmelegedni, kavezni, amibol aztan persze ebed lett, es egesz delutanos jatszas is...

Tu bol nápis: Naháňať sliepky je zakázané!

Itt egy tábla állt: A tyúkokat kergetni tilos!

Konečne máme nejaké novinky. Samir zajtra začína na novej robote. Neprešlo všetko hladko, ukáazalo sa, kto je aký človek (ak vôbec), ale hlavne že sa to skončilo. V jeho novej firme panuje iná atmosféra, dôvera a profesionalita - aspoň zatiaľ má Samir takýto dojem. Uvidíme. V každom prípade to prinieslo pocit nového začiatku, novej perspektívy, uznania a čo ja viem, čoho ešte. Proste po dlhšom čase sme opäť pozitívne naladení, nevidíme všetko čierne a vrátil sa nám aj zmysel pre humor.
A to je dobre...

Včera poobede sme boli opäť na Sky tower-i, pretože bolo pekne slonečno a Tonika nás s tým už otravovala nejaký čas. Deťom sa to strašne páčilo, veľmi sa im páči pohľad na mesto z vtáčej perspektívy. Ruben bol ale dosť komický, keď mal prejsť cez presklené panely v podlahe. Najskôr sa vôbec neodvážil, potom držiac nás za ruku išiel minimálnymi krokmi. Bolo to milé. Toni zas bola unesená z chlapíka, ktorý skočil bunjee (polovičatý) z veže práve keď sme tam boli. Už sa normálne bojím, že jedného dňa privíta domov s fotkou svojho skoku. Tá veža ju voľajako chytila za srdce.

(Fotky zo Sky Tower nájdete pod labelom "kepek - fotky", aj na picase, link v pravo)

Ovaj put ću početi hrvatski.
U zadnje vrijeme nismo imali baš volju za pisanje. Evo, sada ćemo o novostima.
Samir je promjenio posao. Nije prošlo sve glatko, ali na kraju je dobio dobar job - bar za sada tako izgleda...
Toni nam je bila dosta bolesna, ali sad je već sve u redu. Da je malo razpoložimo, danas smo bili opet na sky toweru, jer Toni se jako sviđa i stalno nas je mučila, da opet odemo. Panorama je bila super. Ruben je uživao. Na cca 180 m iznad zemlje je stakleni pod. Tko se boji visine treba dosta hrabrosti da pređe preko stakla. Rubena smo stavili na staklo, ali nije nam pustio ruke. Poslije je pokušao sam i bilo je smiješno kako je mišjim koracima prolazio preko. Jedna gospodična je pogledala dolje i išla je okolo ... :)
Slike od prošlog puta možete naći ako kliknete na label slike.

Toni legujabb kijelentese - Tonina najnovsia hlaska

Husveti nyuszi je rabbit, lebo vyzera ako zajacik.

BBQ RULES

We are about to enter the BBQ season. Therefore it is important to refresh your memory on the etiquette of this sublime outdoor cooking activity.
When a man volunteers to do the BBQ, the following chain of events are put into motion:
Routine…
(1) The woman buys the food.
(2) The woman makes the salad, prepares the vegetables, and makes dessert.
(3) The woman prepares the meat for cooking, places it on a tray along with the necessary cooking utensils and sauces,and takes it to the man who is lounging beside the grill - beer in hand.
(4) The woman remains outside the compulsory three meter exclusion zone where the exuberance of testosterone and other manly bonding activities can take place without the interference of the woman.
Here comes the important part:
(5) THE MAN PLACES THE MEAT ON THE GRILL.
More routine…
(6) The woman goes inside to organize the plates and cutlery.
(7) The woman comes out to tell the man that the meat is looking great. He thanks her and asks if she will bring another beer while he flips the meat.
Important again:
(8) THE MAN TAKES THE MEAT OFF THE GRILL AND HANDS IT TO THE WOMAN.
More routine…
(9) The woman prepares the plates, salad, bread, utensils, napkins, sauces, and brings them to the table.
(10) After eating, the woman clears the table and does the dishes.
And most important of all:
(11) Everyone PRAISES the MAN and THANKS HIM for his cooking efforts.
(12) The man asks the woman how she enjoyed "her night off." And, upon seeing her annoyed reaction, concludes that there's just no pleasing some women...

Flora

Už dosť dávno sme sa nehlásili, čo má viacero dôvodov. Samozrejme je to čas, energia, deti...ale toto vám naozaj musím napísať.

Z Nového zélandu sme ešte nevideli, toľko, aby sme tu písali hory-doly o flore a faune tejto krajiny. Predsa je tu pár vecí... V záhrade nám rastú všelijaké kvetiny, čo sme pred tým vídavali iba v kvetinárstve. Kály a klívie tu napríklad rastú iba tak, na divoko. Keď Samir ide na terén, vidí ich celé kolónie, proste burina :) Takisto je aj s mojou obľúbenou fréziou. Ale toto ne je dôvod, prečo píšem tento post. Samir mal blízke stretnutie s inou rastlinou...

Stalo sa totiž, že vo firme dostali on a jeho figurant Borut (zo Slovinska) job niekde na juhu mesta. Tak sa tam vybrali. Žiadne dodatočné info, žiadne varovanie. Tak prosím, merať sa dalo iba ak vysekali kus pralesa. a to doslovne. Zobrali teda mačety a udri. Samira jedna palma aj upichla, ale však čo, tŕň z prsta vybral a makal ďalej. Večer, keď prišiel domov, prst ho pobolieval, v noci ním už nemohol hýbať, ráno už bol riadne napuchnutý.

Tak ide do roboty, a ukazuje prst kolegom. A oni sa ho hneď pýtajú, čo ho upichlo? Palma. Aká palma? Opísal im. Vytlačili fotku z netu. Phoenix palm. Čo nasledovalo potom, Samir dúfal, že je iba žart. Tak prosím, tá palma vám je jedovatá. Ak po upichnutí nevyhľadáš lekársku pomoc, môže to dopadnúť veľmi zle . Aj najhoršie (nejaká žena aj zomrela na otravu krvi). Takže nasledovali historky, skúsenosti kolegov, ich známych....takže sa Samir si zobral formulár na úraz v práci a zdekoval sa domov. Naša lekárka je na dovolenke doma v Macedónsku, ale našťastie ho hneď zobrali napriek tomu, že nemal appointment. (to aj naznačovalo vážnosť veci) Lekárka mu vysvetlila, že vrch palmz je jedovatý, dobre, že si ho vybral z prsta. Dostal antibiotiká a magnézium sulfát, aby mu vytiahol jed. Vraj má držať ruku vyvýšenú a ak sa mu to bude šíriť, okamžite ísť na pohotovosť, kde mu pichnú antibiotiká do vény. Sestrička ešte dodala, že ona bola s podobným úrazom 4 dni v nemocnici, kde mu čosi rezali a čistili... To je radosti.

Dobrá správa je, že infekcia sa nešíri, pomaly mu to aj odpuchne, ale v pondelok sa plánuje poďakovať vo firme, že do pralesa posielajú dvoch Európanov.

HAt igen, a rúd már nem jár ránk...beköltözött! Eddig ugyan örültünk, hogy szép virágok nőnek a kertünkben, hogy a klívia, kála és a frézia gyomként, sövényként nő mindenhol. De arra, hogy Új-zélandon mérges pókok, kígyók és bogarak helyett valami mérges növény fog nekünk megártani, arra azért nem készültünk fel.

Samir a tegnapelőtt terepre ment, mint általában. A szlovén kolegájával, Boruttal. Mikor látták, hogy ha mérni akarnak, bizony ki kell irtaniuk egy falatnyi őserdőt. Falusi srác lévén párom rögtön neki is esett a bozótvágó macsetával a pálmáknak és ki-tudja-minek. Ja, hogy beleállt az ujjába egy tövis? Kit izgat. Kivette a pálmatüskét és irtott tovább.

Este aztán még mindig fájdogált az ujja, aztán már be sem tudta hajlítani, reggelre már enyhén duplázódott a drága. A munkahelyen pedig csupa biztatás: mi szúrt meg? Pálma? Milyen? Phoenix? Rögtön rohantak infót gyűjteni, merthogy a tüskéjében méreg van... és következtek a jobbnál jobb sztorik. Ez ismert valakit, aki pár napig kórházban volt, az meg hallott egy nőről, aki a vérmérgezésbe bele is halt. Ennek hallatán Samir kapott egy mhelyi baleset nyomtatvanyt es elrobogott a dokinhoz. Aki ugyan nincs, meg be sem volt jelentve, időpont stb, de rögtön ellátták. Antibiotikum, ellenanyag, és ha véleltenül érezné, hogy terjed a méreg tovább a karjában, akkor azonnal kórházba, intravénás antibiotikumért.

Poén, hogy a bushba elküldenek két mit sem sejtő Európait...

Samir & Raglan II

Raglan

Samir & Raglan

Samir dnes isiel merat na juh od Aucklandu, do dediny Raglan. Fotky su z cesty a z plaze v Raglane.

Samir je danas bio na terenu u Raglanu (smjer jug). Slikao je putem i u gradicu Raglan.

Samir ma Raglanban volt terepen, egy varoskaban Aucklandtol delre.

Plaz je jedna z navychytenejsich miest pre surferov na Novom Zelande. Aj dnes tam bol nejaky exot, aj ked bola burka a vietor fukal jak blazon. Ale vlny boli krasne - asi to bol aj ten jeho dovod...

Ova plaza je jedna z najboljih za surfanje na Novom Zelandu. Ljeti je puna Patricka Swayze-eva (pogledajte film Dan velikih valova). :)

Ez a part a szorfosok egyik felkapott helye. Ma is volt itt egy fanatikus, annak ellenere, hogy vihar volt, aztan mar csak szel - de a szorfozeshez gondolom ez kell...

Jazda na koni s takouto panoramou....

Jahanje sa panoramom...

Lovasok ilyen haterrel es panoramaval ... Istvan, Marika - szeretettel varunk!

Ľudia moji, neuveríte, koho sme stretli cez víkend. Už druhý deň pršalo, a nám sa vôbec nechcelo von, ale deti boli také nijaké, tak sme sa rozhodli, že ich zoberieme do obchoďáku, kde majú aj ihrisko. Dorazili sme tam dosť neskoro, skoro pred zatváraním. Okrem nás sa tam hrala iba jedna rodina. Samir najskôr nechcel ani veriť svojim ušiam: ľubozvučná čeština a slovenčina. Mladá rodinka s deťmi vo veku našich detí a čo je úplný gól - tiež sú veriaci. Tak takéto prekvapenie sme naozaj potrebovali. Už sa vopred tešíme pokračovaniu, spoločným výletom, alebo spoločnej hre detí. Toni bola celá nadšená, aj keď zo začiatku moc nechápala, prečo nemá po anglicky hovoriť, keď sme do nej doteraz stále hustili, že sa s deckami má rozprávať po anglicky. :)

V nedeľu sme potom mali hostí na obed, našu pomocnú kazateľku a jej "chalana". Okruh priateľov sa nám teda pomaly, ale isto rozširuje.

Oprostite mi, dragi Hrvati, ali nisam imala vremena završiti jučer post i naravno hrvatska verzija mi traje najduže ;) Dugo se nismo javljali, nikakve slike itd, je li? Razloga ima, i previše.

Mama je oboljela, morala se vratiti u Mađarsku na operaciju. Znači, opet nemamo babysittericu, nema kina, nema šetnje, nema zabave subotu naveće sa prijateljima. Nije trajalo dugo, ali osjećali smo se opet mladi. Sada su se i djeca oboljela, tako da nemogu ni raditi. Dobro, dosta je kukanja.

U subotu smo imali goste, kupili smo roštilj i dobro se napapali. Oni imaju curicu u godinama Antonije, klinka isto priča engleski na njezinoj razini. Bile su slatke. Slikali smo manje-više samo jelo i piće :)


Ime a marinalt husik es egy kis nedu - Ukazka z namarinovaneho masa a pivka (pijeme tu Budvara, originalneho!)






Kad će već jednom proći zima i ove dosadne kiše, konačno ćemo moći putovati, pa vam malo pokazati ljepote ove zemlje. Prvi cilj nam je grad Rotorua, geotermalno, vulkansko maorsko područje... Zvuči zanimljivo? Onda nas neprestanite čitati...

Pozdrav všetkým!

Trošku sme sa stratili, že? Teraz by som mohla vymenovať tisícky dôvodov, ale v podstate ide o to, že som jednoducho nemala silu a žiadnu inšpiráciu.
Mama nám vážne ochorela, a preto musela predčasne odcestovať domov. Síce jej prítomnosť tiež moc neprospel blogu, pretože som väčšinu času strávila písaním a štúdiom.

Ale zato sa dejú aj pozitívne veci. V sobotu sme oficiálne zahájili grilovú sezónu s kamarátmi z Brazílie. Ich dcéra je v Toninom veku a ich angličtina je tiež približne na rovnakej úrovni. Super sa spolu pohrali, Ruben ich naháňal, dokonca majú aj rovnaký temperament, tak sme občas nepočuli vlastného slova :)

V nasledujúcich týždňoch nás čaká Emmaus, takže sme si nič nenaplánovali, ale potom sa chystáme do Rotoruy. Do októbra by sa malo aj počasie polepšiť, takže konečne niečo uvidíme z povestných krás Nového Zélandu...

Üdv mindenkinek!

Az utóbbi időben egy kicsit elhallgattunk, aminek több oka is volt. Anyu lebetegedett, haza kellett mennie. Mondjuk, amíg itt volt, szintén nem írtam túl sűrűn. Akkor meg a kutatás miatt. Szóval nem is fogok kertelni, kicsit megcsappant az inspiráció, merthogy a szürke hétköznapokról nem fogunk írni - ez nem az a fajta blog -, kirándulni, csodálatos helyeket látni pedig most nincs módunkban. Se idő, se időjárás nem engedi. Na de majd a nzáron - ami remélhetőleg mihamarabb beköszönt.

De azért nem megy olyan rosszul a sorunk. Szombaton megnyitottuk a grillszezont a brazil barátainkkal. A lányuk annyi idős, mint a miénk, es az angolja is kb ott mozog, ahol a Tonié. Szóval jól elvoltak, néha egy szavunkat sem hallottuk tőlük.

A jövő hónapban megyünk az Emmausra, de utána végre eljutunk vmilyen szép tájra is. Rotoruát tervezzük. Úgyhogy ha minden igaz, végre látunk is valamit e mesés országból. Na nem mintha a mindennapi panoráma a Harbour Bridge-ről nem lenne szép... :)

One Tree Hill

nove fotky na picase

nove slike na picasi

uj kepek a picasan

V poslednej dobe žijeme natoľko každodenným životom, že ani nemáme o čom písať. Nedeje sa nič zvláštneho.
Ale keď si lepšie rozmyslím, dennodenne sa stretávame niečim, čo sa od našich doterajších domovov dosť líši. Súvisí to so životným štýlom. Oni totiž cez týždeň hneď po robote idú domov. Nejde sa na nákupy, ani do kaviarní. Jedine vo štvrtok majú aj takéto podniky i obchodné domy otvorené dlhšie, asi tak do á večer.
Keď poobede idem pre deti do škôlky, už im nemôžem kúpiť cestou nejaké pečivo. Musím na to myslieť vopred a cestou do škôlky im kúpiť aj jedlo na cestu domov. Nieže by to bol problém, len je to iné ako sme boli zvyknuté doteraz. Na druhej strane ani nemôžeme vysedávať po kaviarniach poobede, veď máme deti.
V každom prípade je to zaujímavá skúsenosť v prostredí, o ktorom sme si zo začiatku mysleli, že sa až tak od našej kultúry nelíši, ale to je pravda iba na povrchu. S odstupom času si všímame čoraz zaujímavejšie veci...

Az utóbbi időben annyira szürke hétköznapokat élünk, hogy nem-igen van miről írnunk. Egyvalami azonban tudatosodott bennem a minap (nem mintha rögtön az elején nem hívták volna fel rá a figyelmem), hogy a kiwi életforma bizonyos dolgokban eléggé eltér a mi szokásainktól. Például ők munka után többnyire rögtön hazamennek. Nincs az a "bemegyek még a városba sétálni, vásárolgatni, kávézni". Samirék munkahelyén a munka utáni sörözés a fél év alatt egyszer esett meg, az is a kollégája búcsúzkodása alkalmából.
Ha a gyerekeknek akarok vinni a hazaútra oviból valami péksüteményt, akkor erre még délelőtt gondolnom kell, mert az úton levő kajáldák 3 körül már mind bezárnak. Ez persze nem gond, bele lehet szokni, meghát úgysem tudnánk kávéházakban ücsörögni a gyerekek miatt. Csak meglepő, hogy a fél évvel ezelőtti benyomásaink lassan kezdenek átalakulni, ahogy a felszínről egyre mélyebbre látunk.

Neko vrijeme se ništa posebno nedešava, nemamo ni teme na blog.
Što je ipak zanimlivo je tošti kiwiji poslje posla obično idu kući. Samo četvrtkom su veće shoping centrovi otvoreni (uh, to vjerojatno nije baš pravo hrvatski). Nema šetnje u gradu, kavice u kafićima. Kad bi išla pokupiti djecu u vrtiću (oko 5), morala bi kupiti nešto u pekari već prije ručka, jer oko 3 večina već neradi. Nije to opet toliko važno, inače ne bi ni mogli sedjeti u kafićima zbog djece, samo je to uistinu drugačiji lifestyle. U mnogim stvarima su jako opušteni, ali ova stvar kafića i relaxa u gradu je nekako europsko. Na početku se sve činilo gotovo isto kao i kod kuće (mislim u gro planu), sada već vidimo puno više razlika.

Novozélandská zima - Az újzélandi tél

Nuž priatelia, ako sa to dalo očakávať, pri počúvaní vašich sťažností na neznesiteľné horká nám bude stále viac zima. A stalo sa tak. Aj keď Auckland je dosť teplý, ani v noci neklesne teplota (aspoň zatiaľ) ani blízko nuly, na Novom Zélande je prosím pekne zima. A to znamená dve veci: dážď a vietor. Denne je v priemere 12 stupňov, ale aj na oficiálnej stránke meteorologickej služby majú označenú reálnu teplotu, a teplotu "feels like", teda ako sa to ľuďom zdá. Keď toto píšem, vlhkosť vzduchu je 84 percent, ale mali sme už aj dobre nad 90.

Ozajstnú zimu typu Strednej Európy majú však na južnom ostrove. Mama cestovala z Tokia najskôr dolu do Christchurchu (juh južného ostr.) a potom na sever do Aucklandu. Rozprávala nám o krásnych reťazoch zasnežených hôr (Južné Alpy), vôbec netušila kade to ide. v podstate videla to, čo my ešte určite dlho neuvidíme. Ale raz určite. Aby som to skrátila, dolu na juhu je riadna kosa, sneh atď., ale aspoň nemajú tak vlhko ako my.

Bárkivel beszélünk otthonról, mindenki a borzasztó melegről beszél. Ugyan felkészültünk rá, hogy a kánikula beszámolók terjedésével arányosan a mi telünk is egyre rosszabb lesz, most elérkezett az idő, hogy szóljunk róla egy pár szót.
Eddig az úgynevezett tél inkább tavasznak vagy ősznek tűnt. Hideg nem nagyon volt, kellemes 15-2o fok volt, csakhát a nagyon magas pártartalom miatt sokkal kevesebbnek érzi az ember (most éppen csak 84%, de volt már 9o felett is), amit a meteorológiai szolgálat úgy jelez, hogy ennyi a reális hőmérséklet, és ennyinek érzed. Az eső ha esik, akkor nem tudja mikor kell abbahagyni, úgyhogy a minap a kertünk már-már úszómedencének is beillett volna. Szóval ezt is szokni kell, mint az itteni vírusokat pl, merthogy hiába figyelmeztettek, hiába vitaminoztunk, állandóan van valami bajunk. Nem vészes, de azért kellemetlen.
Na de hogy még a témaával kapcsolatban írjak mást is, a déli szigeten azért rendes telük van (legalábbis az információim szerint). Anyu Tokióból Christchurch-ön keresztül jött Aucklanbe. Mi nem tudtuk, de csak mondta, hogy hóval borított hegyláncokat látott, csodaszép vidékeket. Remélhetőleg egyszer mi is megnézzük.

Već tjednima slušamo kako vam je vruće. Znali smo da čim vama dođe ljeto, nama će doći zima. I zima je uistinu došla. Ali srećom je prosječno oko 15 stupnjeva ali ybog vlažnosti zraka se osjeti kao 12. Na stranici meteorološke institucije pišu uvijek realnu i "feels like" temperaturu. Inače ako počne padati, nikako ne zna prestati. Dvorište nam je kao bazen.
Na južnome otoku je inače "normalna" zima, kao što smo se naviknuli u Europi. Mama nam je doputovala preko Tokija i južnog otoka. Vidjela je prekrasne bijele brdove (Južne Alpe). Jednoga dana ćemo i mi otići i pogledati južni otok. kažu da je puno ljepši od sjevernog otoka.

Turisti - Turisták

Dlho nám to trvalo, kým sme sa dostali do fázy turistov. V podstate sme čakali na nejakú návštevu, aby sme mali kvôli komu a ským prezrieť pamätihodnosti mesta. Keďže prišiel víkend, dnes sme sa vybrali na "najaucklandskejšie" miesto, na Sky Tower. Táto veža je akýmsi trade markom mesta, najvyššia stavba južnej hemisféry, ktorá meria okolo 340 m. Bežné výhľadkové poschodie je na 186 m (dospelí za 25 dol., študenti za 15, deti do 5 rokov zadarmo), ešte vyššie sa dá ísť na 320 m, na tzv. Sky Deck (čo stojí ďalších 5 dolárov). Výhľad na mesto je krásny, dokonca majú aj kaviareň, presne ako na Bystrici v Bratislave (hihi).

Mesto sme si prezreli teda z vtáčej perspektívy, mame poukazovali kde pracujeme, študujeme, jej dojmy sú zatiaľ vo fáze spracovania... Fotky máme všelijaké, sem sa ani nezmestia všetky, takže si ich budete môcť pozrieť na picase (ako vždy).

Elég sokáig tartott, de végre mi is turistáskodtunk ma egy kicsit. Mivel anyu itt van 2,5 hónapra, vele elmegyünk mindenhova, ahova Aucklandben mindenképp el kell menni. Elsőként a Sky Towerhez vittük el. Csak összefoglalóként ez a déli félteke legmagasabb építménye a maga 34o méterével. A kilátó első része 186 m (felnőtt jegy 25 dol., diák 15, gyerekek 5 évig ingyen), akinek ez nem elég, az további 3 dollárért felmehet 32o méterre (Sky Deck). A kilátás nagyon szép volt, kávéztunk is, szóval jó kis délutánunk volt. Anyunak megmutattuk, hol dolgozunk, tanulunk, óvodázunk, úgyhogy mostmár képben van. (további képek a picasaweben)

Dugo nam je trajalo, ali danas smo konačno bili turisti. Do sada u stvari ništa ni smo vidjeli od grada, čekali smo mamu, pa sad možemo proći sve zajedno. Danas smo imali u planu Sky Tower, najvišu zgradu na južnoj hemisferi, sa 340 m. Prvi kat panorame je na 186 m i košta 25 dol., tko hoće vidjeti još više, može otići na 320 m za još 3 dolara. Pogledali smo grad sz druge perspektive, pokazali mami gdje radimo, učimo, gdje je vrtić, i popili finu kavicu. Ove slike su samo uvod, ostatak možete pogledati na picasawebu.

kilátás keleten a központra, kikötőre és a Rangitotora, a kialudt vulkánra

Výhľad na východ: centrum, prístav a Rangitoto, vyhasnutý vulkán

Pogled na istok: centar, luka i Rangitoto, ugasli vulkan

bunjee jumping (Sky Tower, 32o m)

HAPPY BIRTHDAY ANTONIJA!

Tegnap ünnepeltük Toni 4. szülinapját. Jó sokan eljöttek, a gyerekek jót játszottak, mi jót dumcsiztunk. Voltak itt magyarok, brazilok, horvátok, szóval jó kis vegyes társaság. Alig várjuk Ruben újabb szülinapját, hogy újra együtt bulizhassunk.

Včera sme oslavovali Tonine štvrté narodeniny. Mali sme tu dobre pestrú zostavu: dve Maďarky, štyri Brazilčanky, jednu chorvátsku rodinu. Bolo nám super, decká sa perfektne hrali svojim miš-maš jazykom. Ledva čakáme Rubenove ďalšie narodky, nech sa znovu zídeme pri torte.

Jučer smo slavili četvrti rođendan Antonije. Došli su nam prijatelji sa svojom djecom - mađari, brazilci i hrvati. Bilo je super, djeca su uživala. Jedva čekamo Rubenov sljedeći ročkas, da opet slavimo zajedno uz tortu.

Jeden krasny den - egy szep nap

Dnes sme po dlhšom čase mali celkom pekný deň. Nemyslím na počasie, lebo takmer každý deň leje ako z krhla. Nejako sa nám darilo. Za rekordný čas sme vybavili poistenie pre celú rodinu (doteraz som bola poistená vraj iba ja) vďaka ochoty úradníčky.
Napriek dažďu sme na čas stihli aj do nemocnice. Boli sme síce objednaní na kontrolu Toninej kľúčnej kosti až na koniec júla. Dnes ráno mi však zavolali z nemocnice, že si to rozmysleli a neradi by to odďaľovali. Mali sme teda prísť dnes. A vďaka Bohu všetko je ok. Nemusí nosiť už ani šatku, ktorá jej doteraz fixovala rameno. Lekár vravel, že to zarastie bez problémov a nech sa nedáme vystrašiť historkami, ako sa po takomto zlome nemôže športovať a podobne. Veľmi som bola vďačná za jeho slová, úplne ma upokojil. Iba dodávam, že je z USA a nedávno sa prisťahoval do Aucklandu. Neviem, prečo, ale som sa tešila, že nás ošetroval Američan a nie Kiwi. Nič v zlom.
Detská nemocnica Starship v Aucklande bola pre nás prekrásna skúsenosť. Vnútro si predstavte ako atrium. Každý výťah, každé poschodie je inej farby. Na prízemí átria je ihrisko a interiér je v znamení novozélandských pralesov. Neuveriteľné. Po dobrej správe a oslobodenej ruky sa Tonika hrala tak nadšene, že som sa obávala, či za chvíľu nemusíme na sádrovanie. :)

Na ceste domov sme ešte k tomu stihli Sunnynook express, ktorý nás z centra za pol hodinu zobral domov a zastávku má hneď pred domom.

Bol to prekrásny deň...

Ma szép napunk volt. Na nem mintha nem esett volna az eső, merthogy itt mintha monszun lenne. csak valahogy fél nap alatt sikerült elintézni sokmindent.

Reggel felhívtak a Starship gyermekkórházból, hogy mégis menjünk be minél hamarabb (merthogy ők július 23-ra hívtak be először), mondjuk ma. Hát mentünk is rögtön. Előtte még az egyetemen el kellett intéznem a biztosítésunk utolsó vonásait, a busz rögtön jött, minden szuperül időzítve.
A röntgen után doki, aki amerikai. Nem mintha a kiwi nem lett volna jó, csak valahogy örültem a hozzáállásának. Megnyugtatott, hogy minden rendben, Toni kulcscsontja ugyan törött, de valóban meg fog gyorsan gyógyulni. Már a kendővel sem kell rögzíteni. Toni a fellegekben járt. Ezek után a kórház belsejébe mentünk, mert fura zajt hallottunk (és hát a kávézó is arra volt, hihi). Hát nem semmi. A középpontban egy átrium van, minden emelet, minden egyes lift más színű. A földszinten beltéri játszótér, amin Toni olyan hévvel robogott, hogy attól féltem, megyünk rögtön a gipszelőbe. a falak az újzélandi esőerdőket ábrázolják (elég élethűen), farönkök, nagy szikladarabok stb. Élveztük.

A ráadás: hazafelé elcsíptük a Sunnynook expresst, ami félóra alatt hazahozott minket még a dugó előtt.
Egyszóval ez egy jól sikerült nap volt...

Kasnimo sa hrvatskom verzijom, sorry. Imali smo prekrasan da. Ne zbog vremena, to vam je koma. Već nekoliko dana kiša, kiša i opet kiša. Zatšo onda prekrasan dan? Zvali su nas iz dječje bolnice, da bi ipak pogledali Toni a to što prije. Super. Krenuli smo. Putem smo stigli uplatiti osiguranje na faksu, nismo morali previše čekati autobus (po kiši) i pronašli smo odjel i u bolnici.

Ta vam je inače fenomenalna. Djeca su uživala - tobogani, džungla, pravi raj za djecu. Napravili su novu rtg sliku, ali doktor kaže da će biti u redu. Nemoramo više ni fixirati njezinu ruku. Ali najbolje je da već komunicira engleski, i lječniku je sama odgovarala.

Na kraju putem kući smo uhvatili express, koji nas je izbacio ispred kuće. Tomu ja kažem prekrasan dan...

Moje Zagorke i Zagorci

...nije za pohvalu, ali prijasnji prijevod Slovackog je bio moj prvi edit naseg bloga...izgleda da mi je krenulo...
Kod mene je 12:30 am, moji svi spavaju, na(u) usima su mi slusalice i pogodite koja pjesma.....nije "RAVNICA" vec "SUZA ZA ZAGORSKE BREGE".... nadam se, da nisam uvrijedio svoje Slavonce...(Ravnica je stalno u srcu, rakija u krvi, a suza u oku), a cemu uopce uvreda, ako je ima, pa sve je to nasa(moja) domovina. Imam nekoliko Zagorki i Zagoraca, koji su mi prirasli srcu(a Ankina bucnica, purica s mlincima itd. - nepcu....upravo sam razgovarao sa mojim "zagorcem" kumom(sto ti je zena to si i ti kume...rekao netko....egeszsegedre!)) i na koje me ova pjesma podsjeca(Ivek, Stef, Dudo, Franc...gemisti...uhhhhhhhhhh). Posebno mislim na nasu kumu, Sanja, zelim ti brz, bezbolan i potpun oporavak............i puno perja u dvoristu :-)))
Oni upuceniji i sa slicnim iskustvima(mislim na kumove Slavonce) znaju da me "puca" NOSTALGIJA. Proslo je vise od tri mjeseca, a ja nisam bio u svom Jelisavcu. To mi se jos nije dogodilo u ovih... skoro 13 godina, a proci ce jos mjeseci, dok budem hodao svojim sokakom.
Cudna je bolest, ta nostalgija. Ne postoji objasnjenje mehanizma, koji je pokrece. Ne postoji niti stvaranje otpornosti(imuniteta). Jednostavno...nema lijeka. Znam, iz iskustva, za par "analgetika", koji pomazu, ali imaju kratkotrajan ucinak. Za one koji nisu naviknuti, mogu imati teske posljedice(nuspojave) na centru za ravnotezu, probavni sustav i glavu(trajanje: dva do tri dana), kod tezih slucajeva i smanjenje sposobnosti govora, spojeno sa smanjenom sposobnoscu upravljanja bilo kojeg prometala sa motorom ili bez motora(trajanje: nekoliko sati prije spavanja). Ako koristite "analgetike" renomiranih i provjerenih proizvodjaca(mijesanje nije preporucljivo, osim u koktelu od strane profesionalca) nuspojave se eksponencijalno smanjuju i regeneracija organizma je brza. Preporucljivo je peroralno konzumiranje, po mogucnosti u drustvu blisk(kih)e Vam osob(a)e, slicnih ili jednakih tegoba.
Najucinkovitiji i najzdraviji lijek, cesto najteze dostupan u vrijeme pojave i trajanja nostalgije, je HUMOR. Na moju veliku radost, ima ga i ovdje "na kraju svijeta".
Mnogi, koji nas poznajete, mozda mislite, da smo se naviknuli na odvojenost od rodnog kraja, obitelji, prijatelja, od Vas...mnogi mozda upravo sada mislite...pa sami su si krivi, zasto su otisli, a sada plac(e)u...mozda sada ocekujete moj odgovor na ovakva i slicna pitanja...mozda ocekujete da cu promjeniti Vase misljenje(pozitivno ili negativno).....necete dobiti odgovor i necu pokusati mijenjati Vas...bez obzira sta mislili, ako nas zaista poznajete, onda znate da Vas volimo i da Vas nikada necemo zaboraviti.

SK

Wellington II

Egy újabb kép a parlamentről. Itt tartották a fogadást.
Ešte jedna fotka o parlamente. tu sme mali recepciu.
Još jedna o parlamentu, tu se odžavalo primanje.

Museum Te Papa

A Te Papa marae-je. A marae a maorik közösségi háza. Minden falunak, törzsnek van egy ilyen háza, nagyobb ünnepekkor ide tér vissza mindenki (házasságkötés, temetés). A Te Papa-beli azért ilyen flancos, mert a sokszínűsége az ország sokszínűségét jelképezi, és ezt a marae-t mindenféle alkalomra, mindenféle csoport számára készítették. Ha jól emlékszem, 18 hónap alatt készült el, különböző kevert csoportok keze által, nem a hagyományos faanyagból, hanem könnyen megdolgozhatóból.

Marae v múzeu Te Papa. Marae je spoločenský dom Maorov. Každé spoločenstvo, kmeň, dedina má takýto dom, kde sa stretávajú pri veľkých udalostiach (svadba, pohreb). Je to sväté miesto, kde sa modlia, rozprávajú sa so svojimi predkami a rozhodujú sa o dôležitých záležitostiach. Verzia v múzeu je nečakane pestrá, pretože symbolizuje pestrosť obyvateľov krajiny, ich životné príbehy. Celá miestnosť bola plná symboliky, o čom niekedy inokedy.

Marae u muzeju Te Papa. Marae je zajednička plemenska kuća. Svako pleme ili selo je ima. Sastaju se ovdje zbog velikih događaja - svadba, pogreb. To je sveto mjesto za molitvu, raspravljaju sa svojim pretcima i donose odluke o važnim stvarima. Ova marae je neobično šarena, jer simbolizira šarolikost nacija na Novom Zelandu i njihove sudbine.

Toto je tradičný marae. V strede hore je hlava spoločného predka Maorov. Dom symbolizuje ľudské telo, ktoré má v Polinézii zvláštne postavenie a význam. Takže hlava je v strede hore, strecha predstavuje ruky, kolmé bočné stĺpy nohy. Niečo v zmysle chlapa, ktorý zaujal bojovú polohu pri tanci haka. Aj vnútro domu je v znamení tela, nosná konštrukcia (biela, ale vo vnútri bola tak tma, že som nemohla fotiť) predstavuje chrbticu a na bokoch rebrá.

Ovo je tradicional(na)an marae. U sredini gore je glava zajednickog predka Maora. Dom simbolizira ljudsko tijelo, koje u Polineziji ima poseban status i znacenje. Glava je u sredini gore, krov predstavlja ruke, okomiti stupovi noge. Predstavlja musko tijelo, spremno za borbu, prilikom izvodjenja bojnog plesa haka. Unutrasnjost je isto u znaku tijela, nosna konstrukcija(bijela, ali bilo je jako mracno i nisam mogla slikati) predstavlja kraljesnicu(kicmu) a na bokovima su rebra.

Ez egy hagyományos marae. A ház szerkezete egy emberi testet ábrázol (aminek a polinéz hitvilágban nagyon fontos jelentése és helye van). Fent középen látható a fej (a maorik közös őse), a tető a széttárt karokat, az oldaloszlopok pedig a lábakat. Úgy kell elképzelni, mint a hakát táncoló harcost (a vezetőnk ezt szemléltette is, de nem sikerült lencsevégre kapni). A marae belseje folytatja ezt a szimbolikát, a főgerenda a gerinc, az oldalgerendák pedig a bordák. Ezek őrtelem szerűen fehérek, míg a ház többi része vörös (hús).

Nie, toto nie je prototyp yachty, s ktorým Novozélanďania vyhrvajú American Cup. Toto je prototyp katamaránu, na ktorom sem pôvodne pricestovali. Často si ľudia myslia, že na ostrovy priveslovali na kanoe, ale presť na nich Pacifikom by bolo nemožné. Takže podľa tradičných postupov vyrobili tento dopravný prostriedok, a vydali sa s ním na cestu, aby vyskúšali, či je vôbec možné takto (a tradičnými navigačnými technikami) precestovať Tichý oceán. A možné to je. (Ibaže cestou sa nejako zrazili s plávajúcim kontajnerom a škoda sa musela napraviť na nejakom ostrove. Takže ich v médich dosť zhodili, ževraj potrebovali pomoc modernej techniky a iné nezmysly...)

Ne, ovo nije prototip jahte(Zubakove) sa kojom Novozelandjani pobjedjuju, vec godinama, American Cup. Ovo je prototip katamarana, na kojem su prvi doseljenici doplovili do NZ. Cesto ljudi misle, da su doplovili veslajuci u kanuima, ali "preveslati" Pacifik bi bilo nemoguce. Tradicionalnim nacinom su sagradili ovakvo plovilo i krenuli na pokusnu plovidbu. Koristeci se tradicionalnim navigacijskim tehnikama(ne GPS-om), pokusali su preploviti Tihi ocean - uspjeli su!!! Putem su se sudarili sa nekakvim kontejnerom(priznajem, nisam znao da je ovakva "guzva" na oceanu...mozda je to bio nuklearni otpad...ili spajz sa bivse ruske stanice MIR... ;-)...al cu dobiti od Gabi , kada ovo bude procitala...), kvar je bio otklonjen na nekom otoku. Mediji su ih potpuno "diskvalificirali", jer su navodno trebali pomoc moderne tehnike. (besmisleno, mislim da u to vrijeme nije bilo niti Krskog, a ni MIR-a...bili su to VIKINZI JUZNOG MORA)

Íme a hajó (katamarán) amilyennel a Maorik állítólag idáig hajóztak (mert ez egy hajós nép volt, amivel egybecseng mostani általános sikerük az American Cup-on). Sokan gondolják, hogy idáig kenuztak, ami ugye nem túl kivitelezhető a nyílt óceánon. Tehát gondoltak egyet, elkészítették ezt a replikát és a hagyományos navigációs módszerekkel átutazták a Csendes-óceánt bebizonyítandó az elméletüket. Az út abszolút siker lett volna, ha össze nem ütköznek egy konténerrel (ami az ősök esetében ugye nemigen történhetett meg) és a hajó bizony mentésre, javításra szorult. Nagy port vertek miatta, hogy lám, a modern technika mégis be kellett segítsen. (dehát a média márcsak ilyen...)

Wellington

Szerdán Wellingtonban voltam. Az ösztöndíjamat biztosító szervezet (new zealand educated) összeröffenést tartott a doktoranduszok, konzuljaik, az itteni oktatási minisztérium és egyebek számára. Sajnos a magyar konzul nem jött el, pedig jó lett volna találkozni vele. Sokan tartottak beszédet, mondenki gratulált mindenkinek, minket is beleértve, úgyhogy jó vállveregetéssé alakult a dolog. A legjobban mégis annak örültünk, hogy felemelik az ösztöndíjunkat.

V stredu som bola vo Wellingtone. Organizácia sprostredkujúca moje štipko mala stretnutie pre študentov, ministerstvo a naše diplomatické zbory. Zároveň predstavili aj novú tvár programu new zealand educated. Dozvedeli sme sa všeličo, bolo dosť rečníkov, každý každému gratuloval, vrátane nás, takže sa to celé premenilo na príjemné vzjomné tľapkanie si po ramene. No a najpopulrnejšia informcia bola tá o zvýšení našich štipendií.

U srijedu sam bila u Wellingtonu, glavnome gradu. Organizacija, koja nam daje stipendiju je organizirala recepciju za stipendiste, konzule/veleposlanike i vladu. Puno ljudi je govorilo, svi su svima čestitali, i nama. Predstavili su i novi marketinški brend organizacije new zealand educated. Najbitnija informacija je ipak bila ona o povišenju stipendija. Svi sretni.

parlament

Wellington

Prešlo zpár dní od nášho posledného postu, pokúsim sa zrekapitulovať najdôležitejšie.

Deti sa po chorobe vrátili do škôlky. Ruben sa tam cítil tak dobre, že nechcel ani odísť domov. Inak sa na mňa zavesí, v piatok však ma pozdravil a išiel ďalej. Učiteľka vravela, že všetky deti vyprevadil, mával, puse posielal. keď sme prišli my, hneď zaviedol Toniku do spálne, potom k akváriu a podobne. A ja čakám, čakám, ale domov sa mu moc nechcelo. Len triasol hlavu, že nie, nie, no, no, iank ma masívne ignoroval. Tak nemusím ani dodať, aká bola jeho učiteľka nadšená. Bol to pre nich kompliment najvyššieho rangu.

V sobotu sme boli pozvaní k Toninmu priateľovi zo škôlky. Volá sa Leo a je polo Francúz, polo Poliak. Sú mil rodinka, deti sa perfektne zabávali. Aj Ruben a Lydia (Leova sestra) sa dobre poznajú, pretože chodia do tej istej skupiny. Bolo nám u nich super. Okruh našich známych sa pomaly rozrastáva.

Máme ešte jednu novinku. V stredu idem do Wellingtona (hlavné mesto) na prijatie pre štipendistov v Parlamente. Privíta nás minister, pozvaní sú aj diplomatickí predstavitelia našich krajín, proste bude to riadne mecheche. Už sa teším, že sa na chvíľu vzdialim od počítača, kancelárie a každodennej monotónie. Program je pestrý, hádam sa mi podarí cvaknúť pár záberov a počasie nám tiež dopraje.

Bok svima. Dugo se nismo javili, ali svašta se dešavalo.

Djeca su natrag u vrtiću. Bila su bolesna i Toni je slomila ključnu kost (?). Bilo je grdo, ali nisam ni očekivala da će se u vrtiću opet osječati dobro, koda se nije ništa desilo. Ruben u petak nije htio ni poći kuć. Pokazivao je nama sve moguće sobe, akvarij, ribice, ptice, samo da ne idemo. Bio je skroz smješan. Tete su bile jako sretne, da su od njega dobile ovakav kompliment. Šta ćemo, naš sin je jednostavno težak šarmer (možda na tatu?!). :-)

U subotu smo bili kod Toninog prijatelja, Lea. Oni su isto dobar mix: Poljakinja i Francuz na Novome zelandu. Djeca su uživala, mi smo se bolje upoznali s roditeljima. Ukratko, bilo nam je super. Ja ću za par dana u Wellington. Imat će tamo recepciju u Parlamentu za nas stipendiste. Doći će i iz vlade, diplomate itd. Nadam se da ću moći napraviti par slika (grada i okoline, ne političara, naravno).

Jó pár napja nem jelentkeztünk. Pár újdonság:

A gyerekek újra járnak oviba, Toni a törött kulcscsontja ellenére is nagyon virgonc. Ruben pénteken haza sem akart jönni, aminek persze az ovónők örültek a legjobban.

Szombaton vendégségben voltunk Toni barátjánál. Ők is jó mismas család. Az apuka francia, anyuka lengyel. Lehet, hogy éppen ezért játszanak a gyerekek annyit együtt.

Szerdán megyek Wellingtonba. fogadást rendeznek az ösztöndíjasok tiszteletére, meg persze villogás gyanánt. Meg van hívva a kormány képviselője, a konzulok stb. Az egész a parlamentben fog zajlani, sok programmal stb. Majd felrakok pár képet. remélem, szép időnk lesz és sikerülni fognak.

Time Zone

Lelapozott valaki a lap aljaig? Nekunk nagyon tetszett ez az idozonas ora. Lagalabb mindig pontosan tudjuk, kinel mennyi az ido, es nem kell szamolgatnunk.

Nikto nekomentuje hodiny na spodku strany. Pozreli ste sa tam vobec? Nam sa velmi pacia , aspon vzdy vieme, kolko je hodin u vas (nech nas citate kdekolvek) .

Nitko ne komentira sat vremenskih zona (pojma nemam kako se to zove hrvatski - ostavite koment, pa cu nesto nauciti). Mislim da je to super stvarcica. Bar svi znamo, koliko je sati kod tog drugog, nemoramo previse racunati. :)

Statistika / Statisztika

Nuž dnes som sa pozrela, ako to vyzerá so štatistikou našej stránky. Ako je to aj z komentov samozrejmé, najviac čitateľov máme zo Slovenska. Vediete s 31%. Potom nasleduje Maďarsko s 28%, Nový Zéland (to asi aj nás ráta :D), Chorvátsko predstavuje 10% čitateľov. Čo nás teší, je Kanada (1%), pozdravujeme Jaro a Tanja, a Kukučkovci, ktorí nás aj v Španielsku otvárali (masívne 1%!). Neidentifikované krajiny (16%) zahŕňajú Veľkú Britániu (zrejme Kukučkovci), USA (dosť pravidelne, len nevieme, kto), Nemecko (sesternica) a náhodných návštevníkov (napr. z Číny a pod.).

Takže takto nás čítate, len tak ďalej, nechávajte komenty, alebo niekedy sa ozvite cez mail, nech aj my sa o vás niečo dozvieme.

Ma szombat révén volt egy kis időm, hogy megnézzem, ki mindenki olvas minket nagyobb rendszerességgel. Mint ahogy az a komentekből is egyértelmű, Szlovákia vezet 31%-kal, aztán következik Magyarország 28%-kal, aztán Új-zéland 11, majd Horvátország 1o%-kal. Ami szívmelengető, az Kanada 1%-a (üdv Jaroéknak), és Spanyolország, ahol az ott töltött nyaralás alatt is olvastak minket egyesek. A 16% nem azonosítottban van Németország, USA, Anglia és egy pár véletlen eltévedt olvasó pl Kínából.

Úgyhogy csak így tovább, hagyjatok néha komenteket (a komentárra kattintva hagyhattok), hogy tudjunk rólatok.

Danas smo malo pregledavali, ko sve nas čita. Sa 31% vodi Slovačka, onda Mađarska sa 28%, Novi zeland sa 11% i Hrvatska sa 10% (4. mjesto!). Osim toga je 16% svakakvih država, USA, UK, Njemačka i sl., gdje žive naši prijatelji ili obitelj. Nekad se pokaziva i Kanada, poydravljamo vas Hajekovi.

Dakle čitajte nas i nadalje, možete nam ostaviti i komentar (kliknite na komentare ispod našeg posta), da znamo ko nas sve čita. Suzie i Kasakovi - hvala vam za komentare!

Social scientific approach

Dnes dobehnem moj velky rest ohladom pisania o vyskume, mojich objavoch pocas studia a pod. Povodne som si myslela, ze blog nebudeme pouzivat iba ako nahradu hromadnych mailov, ale aj na zdielanie sa s teologickymi a duchovnymi myslienkami. Tak nizsie nasleduje prvy pokus...

V poslednej dobe som sa naozaj zazrala do vselijakych metod bibickej interpretacie, pretoze ziadna pre mna doteraz znama metoda volajako nepokryvala to, co mna momentalne zaujima v spojitosti s knihou Kazatel.
"Social scientific" kritika, ktorej slovensky nazov nemam - zeby socio-vedecka? ci spolocenskovedna kritika? -, pouziva mnozstvo roznych technik, modelov a nastrojov interpretacie textov, nielen biblickych. Je to v podstate interdisciplinarna metoda vykladu, pretoze si pozicia spominane nastroje zo sociologie, antropologie, etnografie, kulturnej antropologie apod., aby mohla dokladnejsie preskumat a co najlepsie zreprodukovat a vysvetlit dynamiku zivota a zakonitosti spolocnosti, jej vztahy a strukturu. Je to strasne zaujimave.

Co ma prekvapilo, v starozmluvnej oblasti sa tato metoda neuplatnuje v takom rozsahu, ako v novozmluvnej, co samozrejme ma svoje dovody, napriklad tazkosti s datovanim jednotlivych knih a s tym suvisiace problemy. Som teda rada, ze som nasla metodu (nielen pre uspokojenie mojich veducich, :-D), lebo konecne sa mozem zacat "plavat do hlbky" a objavovat.

na uvod by teda aj stacilo. (som zvedava na tu hromadu komentov... hihi)

O Kazatelovi

Na fakulte zistili, že nie som úplne sprostá.

To je teda dosť veľký pokrok, pretože v posledných týždňoch eskalovala nedôvera v moje mentálne schopnosti.

Problém spočíval v starej známej komunikácii. Nový zéland je zaťažený na smernice a vôbec všetok písaný materiál, čom sme tu už spomenuli. Presne tak sú zaťažení aj na všelijaké vyjadrenia a definovanie svojich postojov písomne, ústne (dokonca majú na to aj kurzy), proste buď výdy pohotový prezentovať a vyjadriť sa tak či onak. Tak v tomto ohľade mám jednoznačne resty. Voľajako ma to v mojom doterajšom živote to obchádzalo, alebo sa to aspoň nevyžadovalo v takých grádoch. Nič to. Naučím sa. Najhoršie však bolo, že ak by samotný fakt tohto môjho nedostatku nestačil, už týždne (či skôr mesiace) sme sa mordovali s vedúcimi práce kvôli komunikácii.

V posledných dňoch to vrcholilo a musela som s tým niečo spraviť. Vôbec som nebola "politicaly correct", čo je tu zrejme zakódované ľuďom v génoch. Tento krásny termín (inak spomínaný ako "PC") vlastne znamená, že neprejavuješ žiadne pocity ohľadom situácie a predmetnej udalosti, nenecháš sa strhnúť, pekne obchádzaš kašu a vysvetľuješ nepriamo, veľmi kvetnato... no jasný kultúrny šok. Táto ich stránka patrí zrejme k ich britskému dedičstvu, keďže migranti a ostrovčania (z Pacifiku) nás na to upozornili a tiež sa to museli učiť. Ak v komunikácii nie si "PC", považujú to za hrubosť a kto vie ešte za čo.

No, ale aby som sa dostala k veci: včera na stretnutí boli "PC", v podstate sa mi snažili povedať, že zatiaľ sa im nezdá, že na to mám a podobne, načo som im povedala, že možno keby jasne formulovali aké sú očakávania, tak by som ich mohla aj splniť (no nie celkom tak, bola som polo-PC). Naozaj som sa cítila, ako keby som mala vyložiť načas puzzle, ale bez predlohy. (tak používanie obrazov už skoro spadá do PC, hihi). Moja vedúca opäť začala kvetnato a obrazne opisovať svoje očakávania a moja odpoveď bola: ja rozumiem vašim slovám, ale nechápem presne čo tým mienite. Trošku som sa cítila, akoby som ja hovorila maďarsky a oni anglicky, lebo celkom jasne sme si stále nerozumeli (nie jazykovo, ale významovo). Môj posledný pokus znel: Poďme cez môj výtvor veta po vete a prakticky mi ukážte, čo mienite. No tak toto zabralo. Konečne som sa cítila "vedená", jasne sme sa chápali, vysvetľovala a obhajovala svoje postupy a výber metódy. Pomohlo to do takej miery, že zistili, všeličo: mám jasnú tému, metodológiu, dokonca som ich presvedčila aj o tom, čomu spočiatku neverili, že sa moja metóda dá použiť na knihu Kazateľ . To som až neskôr zistila, že dôvodom ich skepticizmu bola nepznalosť tohto typu biblickej kritiky.

Takže nakoniec sme sa rozišli s tým, že sú nadšené, mám to premyslené a znie to veľmi sľubne. Vydýchla som si, naučila lekciu: buď PC, ale keď ide o skutočne vážne veci, buď jasná a núť k tomu aj iných.