Kell Park Picnic

V poslednej dobe sme sa moc neozývali. Dajako nestíhame. Ale dialo sa všeličo, tak sa pokúsim o nejaký ten sumár.

Globálna hospodárska hrúza zastihla aj Nový zéland, dôsledkom čoho sa stráca pomaly ale iste práca. Samir ju zatiaľ má, ale už sa pozerá často na trh, treba sa zabezpečiť. Ja som musela prepnúť na turbo, čo sa týka doktorátu, lebo moja vedúca odchádza na rok študovať (nuž niektorým nikdy nie je dosť, haha), a druhú ročník končím koncom februára. Proste som musela prepísať doteraz vypotené kapitoly, aby mala na Study Leave svatý pokoj, že gro práce je hotové. Ak by niekto mal záujem a nervy predrať sa cez moje stránky a odborne (alebo inak) mi poradiť, dajte vedieť. Rada sa strápnim. :)

Ruben stále vytrvalo mlčí, až sa z toho Kiwiovia zgežia.... Proste sa nezmestí do tunajších rozvojových tabuliek, tak nevedia čo s ním. Darmo im hovoríme o rôznych okolnostiach, ktoré k tomu môžu prispievať, len nám tlačia do hlavy kaleráby. No mňa to teda riadne zdolá každý krát, ale však čo nás nezabije, to nás posilní.

Jediná, ktorej sa darí perfektne, je Toni. Ona vám je taká pohoďáčka. Učí sa čítať a je hrozne rada, že sa nemusí učiť čítať v každom jazyku zvlášť, ale je to plus-mínus rovnaké. Náramne sa tomu teší.

Takže takto sa mi mávame. Pripájam fotky z pekného letného poobedia z minulého týždňa. Išli sme sa mrknúť na výstavu, ktorú moja kamarátka Michelle zorganizovala pre jednu známu z North Shore Hospice. Ona nikdy neštudovala maliarstvo, ale je talentovaná a keďže zomiera na rakovinu, táto výstava jej dala zmysel a naplnenie pre jej posledné dni. Čoskoro som však pochopila svoju naivitu (môj Ruben na výstave, haha), takže sme zakotvili na neďalekom ihrisku a dali si olovrant.

Michelle - "Art for Life"

Muffin

Nagy hallgatás után íme - élünk. Mindenféle történt velünk az utóbbi időben, nem nagyon volt se időm, se kedvem dokumentálni.

Dióhéjban: Mivel Új-zélandot is elérték a gazdasági problémák, sorban állnak le a nagy beruházású építkezések. Samirnak is nem sokára tovább kell valószínűleg állnia. Úgyhogy keresgélésbe fogtunk a piacon. Nekem sem állt túl jól a szénám az egyetemen. Enyhén szétesni látszik a témavezetés osztag - teljes a káosz. Nekem meg át kellett írnom az eddig megírott fejezeteket (ami enyhén szólva fájdalmas. olyan, mintha genetikailag módosítanád a saját "gyermeked" - persze ez enyhe túlzás, de helyenként marhára fáj.) Ruben változatlanul nem hajlandó megszólalni, amivel persze mindenkit az őrületbe, s ide-oda, kerget. Az ovik és a rendszer pedig változatlanul köti az ebet a karóhoz, hogy ez nincs rendben, nem fér bele a táblázatba. Hát igen, úgy néz ki, ÚZ valóban a táblázatok országa. Nincs kilógás...

Az egyedüli talán, akivel nem akad(t) túl sok gond, Toni. Ő éli világát az iskolában és nap mint nap örül, hogy ha angolul tud olvasni, akkor némi változtatással a többi nyelven is véghez tudja ezt vinni. Persze, minderre határtalanul büszke.

A csatolt fotók a múlt héten készültek a Kell Parkban. A barátnőm, Michelle, kiállítást szervezett egy rákos beteg ismerősének. Nem is értem, hogy jutott eszembe elmenni mindkét nebulóval megnézni (gondolom, egy hirtelen koffeinhiányos állapotnak tudható be eme meggondolatlan döntés) - kb 3 perc elteltével letettem róla. A közelben van egy kis játszótér, ide vonaglottunk el enyhe csatazaj közben ... miután egy muffinnal sikerált hangtompítani (lásd fotó).