Rangitoto

V sobotu sme išli s priateľmi na výlet. Odviezli sme sa trajektom na Rangitoto, vyhaslý vulkán, ktorý sa vidí zo všetkých východných štvrtí Aucklandu. Ako sme sa dozvedeli, naposledy vybuchol asi pred 600 rokmi. Keď sem prišli prví európski moreplavci a usadlíci, sopku maľovali ako čiernu klasickú sopku. Dnes je už zarastená stromami a kríkmi, takže je celá zelená. Neviem, či sme mali príliš vysoké očakávania, ale z ostrova sme mali miešané pocity. Samozrejme iba my - deti sa chystali najmä na loď. Prechádzka poturistických cestičkách vnímali skôr ako vyplnenie času medzi dvoma plavbami. :) Zaujímavé je aj to, že na ostrove (teda sopke) nepočúť vtáčí spev. Zato všade okolo hromada vychladnutej lávy. Proste čudná skúsenosť. Na samý vrch sme sa ani nedostali, ale hlavne, že sme vypadli z mesta a z áut.
# # #
Szombaton kirándulni voltunk. Elmentünk a Rangitotora, ami Auckland sok vulkánjának egyike. Az őt nem től hossző, komppal 25 perc. Ez volt a nap fénypontja a gyerekeknek. Ja, hogy vulkánra megyünk, meg hogy felkaptatunk a tetejére (ez volt ugyanis a terv, hehe), az nem-igen izgatta őket. Nekik mindez csak a két hajóút közti unaloműzés volt. Persze nem is jutottunk túl magasra, de ez nem is számít. Nem tudom, hogy tulajdonképpen mire is számítottunk, de inkább érdekesnek tartottam Rangitotot, mint szépnek. A vulkanológus barátnőnk persze biztos a másik táborba tartozna. A sziget ma zöld, de mikor az első európaiak idejöttek, még klasszikus vulkánként rajzolták, vésték stb. Ma az egészet zöld vegetáció borítja, persze mindenhol kihűlt lávafolyamok. Fura volt. Madárhangot sem hallani, persze a sirályokat leszámítva. A kráter tetejére ugyan nem jutottunk el, de hajókáztunk egyet, együtt voltunk a barátokkal, és egy pár óra erejéig magunk mögött hagytuk a várost és az autót.

Devonport

Auckland - z lode, a kompról, iz trajekta

Rangitoto - luka, kikötő, prístav