Mušle a vlny

V nedeľu sme sa vybrali na prechádzku – autom. More je od nás vzdialené asi desať minút autom. Išli sme pozrieť na pláž napriek tomu, že vyzeralo na lejak a napriek tomu, že tunajšie pláže majú na svetelné roky od Jadrana (vôbec nie sme zaujatí, že?). Ako vždy, slnko pálilo, oblaky boli veľké, sivé a nič dobré z nich nemohlo prísť. Takže sme sa tvárili ako domáci – akože je leto a horko v plnom prúde. K tomu treba vedieť, že tu sa nič nerobí z oblakov, dokonca ani z dažďa (v spomínanom školskom bazéne v našom susedstve napríklad dnes celý deň mali prehliadku plávania a nikomu neprekážal ani lejak, ani oblaky, ani riadne vetrisko. Asi tu sú korene otužilosti Kiwiov.)
Dorazili sme na pláž a skoro odpadli. V obrovských vlnách pri inej fujavici ľudia plávali a tvárili sa, že je 45 stupňov a oni sú v úplnom bezvetrí. Dobre, dodám, že niektorí boli v neoprene, ale iní, vrátane detí, teda dobre že nie nahí. Bŕŕŕŕŕŕŕŕŕ! Tonike stále lietal klobúk, mňa boleli uši od vetra, proste sme sa zdekovali.
Na ceste domov sme si urobili nákup na týždeň – mali by sme sa to naučiť – a Samir nemohol odolať velikánskym živým zelenkastým mušlám. Tak sme ich teda kúpili (boli inak dosť lacné) a podľa návodu Malcolma a Desnise sme ich aj spravili. Teda lepšie povedané Samir ich spravil i zjedol. Toni sa ich odvážila ochutnať a v podstate jej aj chutili. Pripojíme fotku (nie tak ako o schránkach). Vraj boli dobré, ale asi sa neprekvapíte, že som nevyskúšala tie morské príšery. J

Kagylók és hullámok

A vasárnapunk a tenger jegyében telt (jó, ez egy kicsit túlzás). Délután elmentünk a legközelebbi tengerpartra, ami tőlünk kb 10 perc autóval. Nem néz ki rosszul, de az idő leírhatatlan volt. Az én gatyám inkább hasonlított egy győzelmi lobogóra, a gyerekek sapkája után állandóan rohangálni kellett, a kicsi alig bírt levegőt venni, ha szemből fújt a szél. Szóval inkább odébbálltunk. De a hullámok azítr tényleg szépek voltak. Az embereket viszont mindez abszolút nem zavarta. Édesen szelték a habolat, visongva ugrándoztak a hullámok közt, a gyerkek locsipocsiztak. Mindezt süvítő szélben. Jó, néhányan neoprenben voltak, de azért a nagyja, beleértve a kicsiket is, csak fürdőruhában. Ehhez azért tudni kell, hogy a kiwik (mint ahogy azt már muáshol is leírták) nagyon bírják a hűvöset. A bevásárlóközpontokban lazán sétálgatnak mezítláb, a gyerekek a játszótéren szintén, utcán se gond a dolog, de ami a legdurvább, a szomszédos általános iskolában ma úszás bemutató lehetett, mert sok szülő nézte végig a borzalmas esőben úszkáló picúrokat, persze esernyő nélkül. Nem zavarta őket az erős szél sem. Hát ez azért nekem sok volt, dehát az ő dolguk.
Úton hazafelé beugrottunk a szupermarketbe heti bevásárlás végett. Samir nem tudott ellenálni egy medencényi zöldben játszó giga kagylónak. Persze vettünk belőlük és Malcolm barátunk útmutatása alapján el is készítette és meg is ette. Állítólag finomak voltak, dehát én valahogy nem tudok elvonatkoztatni kagyló mivoltuktól. A képek önmagukért beszélnek – bármelyik táborba is tartoztok (kagylót imádók vagy utálók közé).