egy esős nap - padá dáždik...

Mivel még mindig várok a hivatalos papírokra az egyetemtől, ezena téren nem sok újjal tudok szolgálni.

A mai nap mégsem volt eseménytelen. Leginkább úgy tudnám szemléltetni, hogy én voltam Tom, megáldva nem egy, hanem két Jerryvel. Mivel ömlött az eső, ki nem mehettünk, így idebent borzolták tépázott idegeimet az általam ismert határokon túl is.

Közben - ha akad itt-ott egy mikroszekundumom - azon gondolkodám, hogy fogunk mi összepakolni fejenként 20 kg-s csomagokba. Hogy szortírozzunk ki bármit abból, amit itt felhalmoztunk - na persze nem a mennyiségi, inkább az érzelmi szempont a kérdéses.

Dnes som už chcela písať niečo o škole, ale radšej si počkám na ich oficiálny list o prijatí s množstvom info.

No dnešný deň predsa nebol bez napätia a vzruša. V krátkosti sa dá opísať iba asi vypožičaním si postavy Toma (z Toma a Jerryho), ibaže požehnaného s dvoma myšiakmi Jerry. Deti sa išli prizabiť, odkedy je Ruben riadne mobilný, je to tak u nás každý deň. Tonike došlo, že
malý už zostane natrvalo a vyhlásila, že ona ho teda nechcela. Inak má pravdu, lebo sme si od nej nepýtali povolenie :-)

Medzičasom - ak si ukradnem nejakú tú nanosekundu - rozmýšľam nad tým, ako sa my pobalíme do kufrov po 20 kg. Neviem, ako vysortírujeme veci, veď pre nás majú všetky nejakú sentimentálnu hodnotu.