élünk - žijeme

Sokáig nem jelentkeztünk - íme egy gyors, ha nem is rövid életjel.
Akadtak némi gondjaink a vízum körül, na meg az autón túladni sem valami leányálom mostanában. Na de mostmár minden OK - remélhetőleg a vízumokat is megkapjuk időre.
Azt mondják, ilyen helyzetekben ismerszik meg, ki a jó barát és kire lehet számítani. Persze Anyu az elsőszámú segítségünk, ezt mondanom sem kell. Ezer (meg ezer) hála neki! De itt Zágrábban is akadtak jópáran, akik a segítségünkre rohantak, és ez nem csak jól esett, de egyenesen elérzékenyültünk tőle.

A dolog pikantériája a tandíj befizetése volt. Az immigration követelte a csekket, a suli szerint az én esetemben ennek nem kéne így lenni, az ösztöndíjat adó ENZ meg nem nyilatkozott. Hát óriási kínok között, de valahogy sikerült úgy kombinálnunk és koldulnunk, hogy be tudtuk volna fizetni e momentán horribilisnak tűnő összeget. Már éppen a pasit vártuk, aki asszisztált volna hozzá, mikor megjelent a borítékocska, hogy emailem érkezett. Nagy lelkesen megnyitom, s mit látok: ENZ Camillája figyelmeztet, ne fizessek semmiképp tandíjat, míg nem vagyok Aucklandben, majd ő küld az immigrationnek egy levelet, hogy ezt tőlem ne is kérjék.

Hát azt a kőzuhatagot, ami leesett a szívünkről...az valami leírhatatlan. Szóval, mikor Steven (az imént említett "pasi") zsebében egy halom pénzzel becsöngetett, épp olvastuk az ominózus levelet és együtt ünnepeltünk. Hát szép véget ért ádvent első vasárnapja! Hála Istennek a gyors válaszért és a csodának is beillő szervezésért.
Ja, Anyu, már a fele cuccunkat eladtuk, megállnánk a helyünket a Fáy utcában is. :)) Szombatig vagy -on remélhetőleg elmegy a maradék is és akkor nem kell szállítani Jelisavecbe.

Dlho sme nič nenapísali, ale dávame všetkým na známosť - tu sme, žijeme (aj keď niekedy iba na zotrvačnosť). Mali sme nekaké trampoty okolo vybavovania víz a predať auto tiež nešlo najľahšie. Ale teraz je už všetko v pohode, dúfame, že aj prídu na čas.

Hovorí sa, že v takýchto situáciách sa ukáže, kto je človekov priateľ a na koho sa dá spoliehať. Pravdaže mama je našou hlavnou pomocou, za čo jej srdečná vďaka, ale aj tu v Záhrebe sa našli dobrí priatelia, ktorí nielenže pribehli na pomoc, ale priam sa prirútili. To nám padlo veľmi dobre, boli a sme všetkým veľmi vďační.

Najväčšie rošošo bolo okolo školného, čo predstavuje riadnu (rozumej: riadnu) sumu. Štipendium v sebe zahŕňa aj školné, čo mi hneď ztrhnú pri zápise a na účet dostanem o to menej. No ale teraz vynikla nasledovná situácia: k žiadosti o vízum som musela pripojiť aj šek o zaplatení školného. Celý prijímaci proces prebiehal odlišne od štandardného procesu (kvôli doktorátu), takže dodnes som nedostala žiaden papier, koľko a ako zaplatiť. Ale musela som, aspoň tak hovoril zákon. Nech sme sa snažili ako sme chceli, nemohli sme nazbierať tolľko peňazí. ENZ sa neozýval. Manželský pár z nášho zboru, s ktorými sme v bližšom kontakte neváhali ani chvíľu a Steven (hlava rodiny) sa dnes po zhromku chystal k nám, aby sme online zaplatili to nešťastné školné.

A vtom sa mi objavila na obrazovka tá malá obálka - dostala som mail. Pozriem sa a skoro som odpadla: Camilla z ENZ mi písala, aby som ani náhodou neplatila školné pred príchodom na Nový Zéland, pretože oni to interne vybavujú so školou a už napísala list pre immigration, aby ma s tým ani neotravovali, pretože žiadny šek ani nemôžem preukázať.

Asi si viete predstaviť tú lavínu kameňov, ktoré nám zo srdca padali...je to neopísateľné. Takže keď Steven (spomínaný brat v Kristu) sa dostavil s plnými vačkami peňazí a kreditiek, mohli sme spolu oslavovať a samozrejme ďakovať Bohu za Jeho starostlivosť. Práve dnes sme to konečne odovzdali do Jeho rúk, lebo všetká naša múdrosť už končila. A o pár hodín On vyriešil celú situáciu, akoby nič. Chvála Mu za tento zázrak a za perfektné časovanie. Bolo to krásne ukončenie prvej adventnej nedele!