Az utolso naplopo nap

Ma volt az utolso igazi naplopo napunk, mert Samir holnap reggel ketnapos trenignre megy. Ez mar nagyjabol azt jelenti, hogy fel van veve a ceghez, meglatjuk. Hogy mivel unnepeltuk eme utolso napot? Hat ket betegeskedo gyerkoc mellett el tudjatok kepzelni… De azert lemostuk a kolcson autonkat, amit o ugy halalt meg, hogy cserebe felfedte, hogy nem is egy csunya darab, Ugyhogy gyonyorkodtunk egy kicsit munkank gyumolcseben. Megerte.

Tobben kerdeztetek, hogy sikerult megszoknunk a dolgokat satobbi. Hat ez nem egy konnyu kerdes. Mindeddig olyan dolgokkal voltunk elfoglalva, ami minden eronket es sokszor a lelkesedesunket is elszivta, gondolok itt a lakaskeresesre, a varosban valo utazgatasra fel-le ebben a rekkeno hosegben (hat ez a hoval boritott Pesten furan hangozhat), lavirozas az en egyetemi kotelessegeim es a “muszaj dolgok” intezese kozott, kozben ugye a ket prucskot vontatjuk magunkkal. Nem konnyu. A legnehezebbnek viszont egesz biztosan a csalad es a baratok tavolletet tartjuk. Szerintunk ez a nehez, erre kell majd valahogy atallnunk.

A gyerekek jol viselike egyebkent az atallast, azt leszamitva, hogy valoszinuleg jol megfaztunk, vagy entolem kaptak el a virust. A lenyeg, hogy magas lazuk volt, de mar tovaszallt es ma is, mint altalaban majdnem megoltek egymast. Toni pl mit sem sejtve meglokte Rubent az agyon, Samir az utolso pillanatban kapta el a laban, mikor mar cask azt latta. Ruben beesett az agy es a fal koze. Szegeny ott logott, mikor neertem, mint egy denever. Nem tudtam, sirjak vagy nevessek. Egesz nap semi mast nem csinalunk, mint rohangalunk utanuk es igyekszunk csititani, dorgalni, rendbehozni es igy tovabb. Samir mar alig varta, hogy elkezdjen dolgozni. :-)

Posledny den nicnerobenia…

Dnes sme mali polsedny den pred novym systemom zivota. Samir zajtra ide prvy den do roboty na trening. Hovorili sme uz s kadekym tu a vsetci hovoria, ze to uz je takmer iste, ze ho zoberu, dokonca si to mysli aj agent, ktory mu ma hladat pracu. Asi sa citi trochu divne, ze on je za hladanie plateny a Samirovi sme nasli pracu my sami hned po prichode. Na tom v podstate nezalezi. Zajtra sa ho pokusim dokopat k napisaniu par slov. Ten posledny den sme oslavili umitim pozicaneho auta. Oplatilo sa, lebo sme zistili, ze v podstate to ani nie je nejake hrozne faro. Je celkom pohladne.

Inak je tu mnoho veci, na ktore si musime zvyknut. Ja napriklad este stale niekedy nasadam do auta na nespravnej strane, Samirovi sa stane, ze odboci do protismeru (ale iba zriedka hihi). Smiesne je aj to, ako v centre mesta funguju semafory: Chodci maju dlho cervenu a potom vsetci naraz dostau zelenu a vtedy idu naraz do vsetkych smerov – aj krizom-krazom. V poslednom case sme nesli do centra, tak sme si to este neodfotili, ale fotky urcite budu.

Slubila som aj par slov o skole. Celkom som sa citila ako na KETM. Cele privitanie bolo take opustene, mile a srdecne. Vyucujucim naozaj zalezi na studentoch, vsetkych poznaju po mene a vychadzaju v ustrety individualne. Proste ako moja milovana alma mater – aj touto cestou ich vsetkych pozdravujem. Medzi prvakmi bolo inak predstavitelov vsetkych ras okrem cernochov. Najvacsi exot, ktory bude stopro maskotom fakulty, je Akanewa z Cookovych ostrovov. Toho by ste mali vidiet, smiesny typ, komicke hlasky. Dalsi moj favorit je chalan z Tongy, nosiaci tu ich dlhu suknu, s nezapamatatelnym menom. Mna nikto nenahanam vravia, ze mam cas, kym sa usalasime konecne v byte. Az potom mozem zacat rozmyslat o citani a skole. Nie su ani blbi, co (ved s tolkymi titulmi?! Ani sa necudujem)